„Itt már az időnek is elakad a lélegzete”

2016. 01. 11.

 

A Play Strindberg nem egy agyonjátszott darab a magyar színházakban. Pont emiatt választottad, vagy teljesen más okok befolyásoltak a műválasztásban?

SZ. K. I.: Tóth Ildikó, Hirtling István és Sághy Tamás... három nagyszerű színésznek kerestem testhezálló darabot. Úgy érzem, e sűrű szövésű drámai anyag igazi színházi csemege. Az, hogy nem egy agyonjátszott mű a magyar színpadokon, csak megerősített a választásban, és nagyon örülök, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színház vezetése készségesen befogadta idei repertoárjába.

Egy házasság tragédiájának komédiája. Mi a tragédia ebben a történetben, mi a komikum? Egyáltalán külön lehet választani?

SZ. K. I.: Tragédia, amennyiben az egymásrautaltság poklát tárja föl, ugyanez a forrása a komikumának is, hiszen az az igyekezet, amivel egymás ellehetetlenítésére törekednek a felek, már-már bohóctréfává vedlik azáltal, hogy minden egyes elutasító gesztus visszaüt.

Olvasva a drámát, azt érzem, hogy kesernyés, ironikus, már-már abszurd, de mindvégig szórakoztató. Mi az erőssége ennek a darabnak a te olvasatodban?

SZ. K. I.: A Play Strindberg valójában átirat. Dürrenmatt, Strindberg Haláltáncának első részét dolgozta át, megtoldva azt azzal a jellegzetes humorral, vitriolos szarkazmussal, mely jellemző az egész dürrenmatti életműre. Háttérbe szorul Strindberg mogorva nőgyűlölete, szigorú élet- és családszemlélete, helyébe az emberi kicsinyesség groteszk pózai kerülnek, és ez bő lehetőséget kínál a nevettetésnek. Számomra e darab erőssége árnyalati sokszínűségében rejlik, itt nincsen pozitív és negatív hős, nem válik el a jó a rossztól, csak emberi van, esetlenség, vágy és végzet. Ahogy mindent beleng az elmúlás szele, úgy egyre erősebb a ragaszkodás mindenhez, ami életszerű. Halál(i) játék − ez lenne a darab műfaji megjelölése rendezői olvasatomban.

Egyfajta egészséges emberi ragaszkodásról beszélhetünk? Alice és Edgar kapcsolata nem épp azt a kérdést veti fel: meddig érdemes kapaszkodni valamibe, ami bár biztos, nem ígér túl sok jót?

SZ. K. I.: Alice és Edgar kapcsolata távol esik az egészség fogalmától. Ők önmaguk és egymásnak foglyai. Edgar önkénye által elzárva a külvilágtól, a maguk köreit róják nap mint nap. Alice-t Edgar leépülése egy új élet ígéretével kecsegteti, mégsem képes élni a lehetőséggel, mihelyt az beköszön. Férje ura a helyzetnek, megszállottan kombinál, és ha vetélytársának, Kurtnak, mégsem sikerült csapdát állítania, feleségét végérvényesen magához köti. Nem a kapaszkodáson van a hangsúly, e két ember egyszerűen összenőtt.

Mit kértél a díszlet- és jelmeztervezőtől?

SZ. K. I.: Egy konkrét teret, mely ugyanakkor alkalmas az elvonatkoztatásra is. Így a cselekmény helyszíne egy használaton kívüli világítótorony. Huszonöt év társas magánya van felhalmozva egy fullasztó, szűk térben. Itt már az időnek is elakad a lélegzete. 

Fotó: Maczkó Csaba

 

Bemutató: 2016. január 23., 19 óra. 

 

Képgaléria