Nézőteresként kezdte, közben színiiskolába járt Pesten, ottani tanácsra kéredzkedett be először próbára, hiszen abból lehet a legtöbbet tanulni. Színésznő szeretett volna lenni, de már akkor eltöprengett azon, hogy ha nem sikerül a színész pálya, mi lehetne az a munka, ami színpadközeli, és menne is. Éppen huszonöt éve, február 3-án debütált Weil Szilvi súgóként a Hamupipőkében.

„A Hyppolit, a lakájra ültem be, Bujtor István rendezte, Iza (Horváth Iza, a Vörösmarty Színház ügyelője) bátyja, Gyuszi volt az ügyelő. Utána megkérdeztem, hogy van-e állandó súgója a színháznak…”

Nem volt. Szilvinek pedig volt kedve hozzá. Két nap múlva már az akkori igazgatónál, Péterffy Attilánál találta magát:

„Azt mondta, hogy még csak most indul a színház társulata, mindig az adott produkcióhoz jön valaki súgóként. Aztán megkérdezte, hogy mi lenne, ha a következő darabnál, ami a Dzsungel könyve volt, beülnék a súgó mellé, figyelném a munkáját, és ha a próbafolyamat végére még mindig tetszik az egész, akkor a következőnél próbáljunk szerencsét.”

Ez volt a Hamupipőke. Éppen 25 éve, 1998. február 3-án mutatták be.

Szilvi gondosan elrak mindent, annyi kincse van, hogy az ember csak ámul, és persze minden kincshez dukál egy-egy sztori is. Ezekből mazsoláztunk párat:

Névre szóló párna Cilukától (Kállay Ilona)

„Úgy emlékszem, a Nagymama premierjére kaptam tőle. Ez az egyik olyan emlékem vele kapcsolatban, amikor a színpadon egy nagy karfás fotelben ül, nem is nagyon látszik ki belőle, fél háttal…az egyik próbán valahogy furán vette a levegőt, én meg besúgtam neki. Utána odajött hozzám szünetben, hogy „honnan tudtad, hogy ott segíteni kell?”, mondtam, hogy nem tudom, ez csak egy ilyen érzés…Szerintem ezt sokszor nem lehet máshogy, csak érzésből.”

Dr. Bubó: "Amikor újra kiadták, azonnal megvettem, és Gyuszi bácsival aláírattattam"

Szilvi régebben rendszeresen járkált fényképezőgéppel, így gyakran előfordult, hogy a kollégákat "összeállította egy képpé", amiből aztán persze mindenki kért egyet-kettőt:

Kozák András: „Ilyen mókás ember volt, imádtam vele dolgozni, ez az Oroszlán télen”

2004.07.20-án így nézett ki a színház hátulról

Ez pedig a régi színház bontásából maradt: egy darabka lambéria a közönségforgalmi rész falburkolatából

A régi színházban ez volt a súgólyuk

Zaki (Zakariás Éva) ajándéka 

Szabó Gyula karácsonyi ajándéka

"Amikor Tarr Mari, a súgólegenda a Pelikánban lépett fel önálló estjével, 2009-ben, bekopogtam az öltözőjébe, és aláírattattam vele a szövegkönyvemet."

 "Az első bemutatótól itt van az összes előadásom felírva. Már új füzetet kellett nyitnom…"

A gondos jegyzeteknek is köszönhetően Szilvi minden előadásra emlékszik. Ha minden nem is maradt meg, ez mindenképp: „Leginkább érzetek kapcsolódnak hozzájuk. Főleg a régiekhez. Mindegyik előadásnak van illata, és az megmarad egy ideig. Vannak néha bevillanó képek, hogy hol tartózkodtam az adott előadás alatt, meg fények, hogy mi hogyan nézett ki. Nincs egy kedvencem, volt, amit a rendező miatt, a szereplők miatt szerettem. Akivel már huszonx éve dolgozom, azokkal megvannak a bevett szokások. De van olyan, aki akár kabalából, minden előadás előtt ha nem is az egész darabot, de egy-egy jelenetet szeret összemondani. Van olyan, aki meg egyáltalán nem. Sőt, olyan is van, akivel egyáltalán nem kell szöveget tanulni.”

Szilvit ebben az évadban A padlásban, a Beatles.hu-ban, a Julius Caesarban, a Kartonpapában és a Tizenkét dühös emberben nem láthatják. De ott van.