A Vörösmarty Színház bemutatja: Az ember tragédiája 2.0-át 

Finisbe fordult egy történet, amely a XXI. század egyik legnagyobb színháztörténeti vállalkozását örökíti meg. 2020. október 31-én este hat órakor felgördül a függöny, színre lép a Vörösmarty Színház teljes társulata, hogy négy kortárs író (Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál) által fémjelzett Az ember tragédiája 2.0 című előadásban életre keljen a történelem.

"Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát." 

Luther gondolatait szem előtt tartva, mégis bízva bízunk abban, hogy a világvége nincs olyan közel, de két éve, Az ember tragédiája 1. című előadás bemutatójának alkalmából a székesfehérvári Jávor Ottó téren az előadás négy rendezője (Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János) elültetett egy díszalmafát, amely a mostani bemutatóhoz kapcsolódva kapott egy emléktáblát. Az almától ugyan még nem roskadozik a kis növendékfa, de a Darvasi László, Márton László és Závada Pál jelenlétében leleplezett emlékkő talán segít majd, hogy megerősödjön.

Darvasi László, Závada Pál, Márton László, Szikora János, Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba

fotó: Simon Erika/ÖKKFEHÉRVÁR

Az ipari forradalomtól David Attenborough-ig

Az ember tragédiája 2.0 története október 31-én, 18 órakor veszi kezdetét a Vörösmarty Színházban felölelve a XX. század és a jelenkor legfontosabb állomásait, hogy próbára tegye az embert.
A Titanic színnel elkezdődik a modern ember botorkálása az egyre gyorsuló világban, ahol Ádám (Trokán Péter) ünnepelt mérnökként száll fel a huszadik század szimbólumának is tartott, hullámsírra kárhoztatott Titanicra, ahol még „csak” a magánember és sikeres ember kerül antagonisztikus ellentétbe egymással: 
„A hajó, mint szimbólum a legnagyobb műszaki csodának nevezhető építmény volt, amit az Ádám nevű mérnök tervezett. Ő a tökéletességet úgy élvezi ki és éli át, hogy közben elfelejti, hogy van egy felesége is, meg van egy magánélete. Az egyéni teljesítménynek a mirákuluma, hogy „úristen, ezt mind én csináltam” nem fedheti el, hogy kit kell, hogy szeressek. Hogy nekem van más dolgom is a világon, nem csak ez jelenti a csúcsát az emberi teljesítménynek, hanem az, hogy úgy veszek részt az életben, hogy dolgozni, meg szeretni is tudok.”

Trokán Péter, Egyed Attila, Derzsi János

fotó: Kiss László

Innen jutunk el a történelem viharain keresztül a jelenkorba, ahol az ember már nem a belső világával kénytelen küzdeni, hanem az általa teremtett pusztulással. Sokan, mégis talán leghitelesebben David Attenborough húzta meg a vészharangot, amelyet Az ember tragédiája 2.0 Csendes-óceáni színe megmutat a maga szeméthegyeivel együtt. Ahogy az Évát (azaz Bryant) játszó Ballér Bianka is fogalmazott: 
„Reméljük, hogy aki beül, elgondolkodik azokon a felvetéseken, hogy hogyan tudnánk arra figyelni, hogy csökkentsük a környezetszennyező dolgokat, akár csak azzal is, hogy ne vegyünk mindennap öt műanyagpalackos üveget, vagy gyűjtsük szelektíven a hulladékot. Azokra az apró dolgokra figyeljünk, amik valóban nem nagy dolgok, mégis fontosak. Ha csak mindenki ilyen apró dolgokat megtesz, akkor azzal már nagyon sokban hozzá tudunk járulni valamihez.”

Derzsi János, Nagy Péter, Varga Lili, Ballér Bianka, Kricsár Kamill (fent), Kádas József, Egyed Attila, Andrássy Máté, Kozáry Ferenc

fotó: Kiss László

Ünnepi fénybe öltözve

Az ember tragédiája 2.0 című előadásunk tiszteletére színházunk is új köntöst kapott. Nem is akármilyen kelméből, különleges fényjátékkal világítottuk meg a Vörösmarty Színház homlokzatát.

…és mégis egyek vagyunk!

Az előadáshoz kapcsolódva 2020. október 31-én, szombaton 17.15 órakor Kocsis András Sándor ...és mégis egyek vagyunk! című kiállítása a Vörösmarty Színház emeleti galériáján, amelyen Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója köszönti a vendégeket, és Radnóti Zsuzsa dramaturg mond nyitóbeszédet.