A Vörösmarty Színház egy világszerte ismert, bestsellerlistákat vezető szerző, Murakami Haruki mágikus történetét, a Kafka a tengerparton c. regény színpadi adaptációját mutatja be 2018. április 7-én. A 25 nyelvre lefordított regényből Amerikában mutattak be nagy sikerű színpadi adaptációt, ennek az európai ősbemutatója lesz Székesfehérváron Szikora János rendezésében.
Murakamit szeretik a japán konyhához hasonlítani: a kifinomultság, a kérlelhetetlen nyájasság és az egzotikum keveréke. Az álmok, az emlékezés és a valóság egyszerre vannak jelen regényeiben és mindezt sajátos, száraz humora fűszerezi. Íme tíz dolog a szerzőről, ami rávilágít az ő különös világára:
MURAKAMI MEGOSZTJA AZ EMBEREKET
2000 júniusában a sikeres német irodalmi tévéműsor, a Das Literarische Quartett szereplői Murakamiról beszéltek, ám a beszélgetés olyan parázs vitába torkollott, hogy az egyik szereplő tizenkét év után kilépett a műsorból. Murakami nemcsak Európában osztja meg olvasóit, hanem hazájában, Japánban is: amíg a fiatal olvasók rajonganak érte − sokan például csak azért jelentkeznek volt egyetemére, a Waseda Egyetemre, mert azt remélik, abban a kollégiumban lakhatnak, amelyet a Norvég erdőben olyan plasztikusan bemutat −, a magas irodalmi kritika ponyvaírónak, túlságosan elnyugatiasodott popszerzőnek tartja. Bár ő ezt cseppet sem bánja: ki nem állhatja, unalmasnak tartja a japán hagyományokhoz és demokráciához való görcsös ragaszkodást, mindig is lázadónak számított, az 1968-as diáklázadások egyetemistaként teljesen elragadtatták.
MURAKAMI MINDENKIRE HATÁSSAL VAN
Csakúgy mint megszámlálhatatlan japán kortárs regény, Murakami történetei és stílusa Sofia Coppollát is megihlették, Elveszett jelentés című filmje részben Murakami írásain alapul. David Michell, akit már kétszer jelöltek Booker-díjra, saját bevallása szerint is mesterének tartja a szerzőt és második regényének címe is hódolat Murakami előtt, a Number 9 Dream ugyancsak egy Beatles-dal címe, mint a Norvég erdő.
MURAKAMI REGÉNYEIBŐL NEM KUNSZT JÓ FILMET CSINÁLNI
Képzeljük el, hogy Salinger és Marquez elkészítik a Máltai sólyom mangaváltozatát; igen ha a hármat összerakjuk, tipikus Murakami-regényt tartunk a kezünkben. A Norvég erdőt a Zabhegyező japán változatának tartják, a képet árnyalja, hogy ráadásul maga Murakami fordította Salinger regényét japánra. Szerinte a Zabhegyező jó, de befejezetlen regény: „A történet egyre sötétebb lesz, és Holden Caulfield nem talál ki ebből a sötét világból, és azt hiszem, magának Salingernek sem sikerült." Amit nem tudod Salinger elérni, megcsinálja Murakami: regényeiben a főszereplő gyakran hasonlóan elveszett, bizonytalan élethelyzetben van, ám nála a valóság, a hétköznapi cselekedetek természetes módon keverednek a fantasztikummal. Főszereplői általában hétköznapi emberek, akik nagy nehezen boldogulnak, ám egy, a semmiből jövő, rendszerint férfi vezető új útra tereli őket, amely végül a megoldást hozza el a történetben.
MURAKAMIT AMBIVALENS ÉRZÉSEK FŰZIK HAZÁJÁHOZ
Bár szülei mindketten japán irodalmat tanítottak, a kis Murakami mégis a fillérekért megvehető ponyvákért rajongott. Imádta a rockzenét, és ki nem állhatta Mishima formalizmusát. A Norvég erdő 1988-as hatalmas sikere annyira megijesztette, hogy meg sem állt a Princetonig, ahol vendégelőadó lett. Az egyik neves japán magazin távozása után címlapon hozta, hogy „Murakami Haruki elmenekült Japánból." Azzal együtt, hogy regényeiben keményen kritizálja hazája második világháborús szerepvállalását, és mint említettük, távol áll tőle a japán hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás, gyökereit nem tudja és nem is akarja megtagadni: „Régen kivándorolt író akartam lenni, aztán rájöttem, japán író vagyok. Japán a hazám, itt vannak a gyökereim, amelyektől nem tudok, nem lehet megszabadulni.
MURAKAMI VALAHA DZSESSZKLUBOT VEZETETT
Az egyetem utolsó éveitől 1981-ig volt egy dzsesszklubja, amely nemcsak pozitív tapasztalatokkal szolgált a regényeihez: többen ennek tudják be, hogy az ivás negatív szerepet tölt be a könyveiben. Azzal együtt nem mondhatjuk, hogy antialkoholista lenne: szereti a sört, minden nap megjutalmazza magát egyel, amikor végzett a napi írásadagjával. A klubról így nyilatkozik: „Hét éven át álltam a pult mögött minden áldott este, és az volt a dolgom, hogy beszélgessek az emberekkel. Azzal együtt nem vagyok valami beszédes ember, amikor eladtam a klubot, megfogadtam magamnak, csakis olyanokkal beszélgetek, akikkel igazán van kedvem." Ez az oka annak, hogy Murakami rendre visszautasítja a tévé- és rádióinterjúkat.
MURAKAMI MINDENT A BASEBALLNAK KÖSZÖNHET
1978. április 1-jén Murakami egy baseballmeccset nézett a tévében: amikor az amerikai Dave Hilton egy fantasztikus hazafutást csinált, Murakami abban a pillanatban tudta, hogy írni fog egy regényt: „Nagyon erős megérzés volt, ma is megdobban a szívem, ha rá gondolok." Még aznap éjjel elkezdett dolgozni első regényén.
MURAKAMI SZERETI A MACSKÁKAT
Murakami bárját Peter Catnak hívták, és a macskák nagyon sokszor feltűnnek regényeiben, általában azt jelzik, valami furcsa dolog fog történni.
MURAKAMI IMÁDJA A ZENÉT
Több regényének címe is zenei utalás, vegyük csak a Norvég erdőt, ami ugye egy Beatles-dal, de ott van a South of the Border, West of the Sun (A határtól délre, a naptól nyugatra) ami egy Nat King Cole-sláger, és a Dance, Dance, Dance (Táncolj, táncolj, táncolj), ami pedig egy Beach Boys-szám. Vivaldi, Schumann, Mozart és Beethoven dallamai rendre megjelennek könyveiben.
MURAKAMI IMÁD FUTNI
A What I Talk About When I Talk About Running (Miről is beszélek, amikor a futásról beszélek) a legönéletrajzibb könyve, az egész könyv egy hatalmas monológ, amelyben a szerző életét a sporton átszűrve mutatja be.
33 évesen kezdett el futni, hogy fogyjon, miután abbahagyta a dohányzást. Egy éven belül lefutotta az első maratonját, sőt teljesítette az eredeti maratoni távot, Athén és Marathon között, csakhogy ellenkező irányban, mert nem akart Athénba érkezni a legnagyobb dugóban. Legjobb idejét 1991-ben futotta: 3 óra 27 perc alatt teljesítette a maratoni távot. 1995-ben lefutotta a 100 kilométeres ultramaratont is, 11 óra alatt, bár félúton majdnem összeesett. A táv második felét vallásos élményként írja le, de megfogadta, soha többet nem próbálja újra. Meggyőződése, hogy „egy szerencsés író életében talán 12 könyvet írhat. Nem tudom, nekem mennyi van még hátra, remélem még négy-öt lesz. Amikor futok, sosem érzek ilyen határokat. Négyévente kiadok egy vastag regényt, de egy tíz kilométeres futóversenyen, egy félmaratonon és egy maratonon minden évben részt veszek." Murakami reggel négykor kel, négy órát ír, majd fut tíz kilométert. A sírjára azt szeretné, hogy írják: "„egalább sosem gyalogolt."
MURAKAMI ROMANTIKUS
Murakami nőalakjai mind gyönyörű, összezavarodott, törékeny, titokzatos nők, akik rendre hosszú, szívszaggató leveleket írnak a főhősnek, mielőtt megpróbálják megölni magukat, gyakran sikerül is nekik.
