Radnóti Zsuzsa Esterházy Péter drámáiról

2019. 04. 26.

A Mercedes Benz szintézise mindazon dramaturgiai találmányoknak, személyeknek, beszédmódoknak, amelyeket eddig megismerhettünk, és most letisztult, kiérlelt, hatásos színpadi állapotában mutatta meg az Esterházy-beszéddráma egyedi és sajátos értékeit, előnyeit. De mindezt úgy, hogy az eddig többé-kevésbé írói fikciónak tekintett elemek, motívumok színpadilag éretté és nyíltan személyessé, ezáltal teljesen hitelessé tudtak válni.

A Mercedes Benznek két nagy írói találata van, amely mágnesként összerántotta az Esterházy-féle dramaturgiát és szervessé, de egyúttal még gazdagabbá tette a már eddig is kimunkált beszédmódot. Ez a felfedezés egyrészt Az ember tragédiája volt mint keretjáték, a két örökléten át civódó ellenfél, Az Úr és Lucifer felléptével, amelyet (második találatként)keretbe foglal kettejük fogadása az Esterházy családról a Tragédia parafrázisaként.

„Vedd el szerencséjüket, fogadjunk, akkor sem fordulnak ellenem” – mondja az Úr. És a fogadás megköttetik. A fogadás tétje az Esterházyak elveszejtése Lucifer által. „Majd ráeresztem a családra a bajt”, mondja, és megkezdődik a játék, a magyar történelem vérzivataros évszázadaiban, kezdve a 17. századi fényes győzelmektől, a mesés gazdagságtól a 20. századon át, a jelenkori Esterházy családig, és mindez az istenített és megtöretett apafigura történetével kiegészítve, továbbá az apa-fia kapcsolat halálos, halálon túli viszonyát is megmutatva. És eközben számos helyen megszólalnak Madách-idézetek, rendszer intironikus tálalásban. És mindez hol gunyorosan fájdalmas, hol játékosan kontrasztos tükörben láttatva, igazi „esterházys” stílusban.

És van egy harmadik alaptalálat, vagyis ez csak folyománya az előző kettőnek. A magyarok közös tudása, amely a Madách-műre vonatkozik, az embereknek a soha el nem múló nemzeti nagyság, a közös történelmi összetartozás utáni álmára, az arisztokrácia, a nemesség iránti nosztalgiára és a tudástörmelékek, pletykák, anekdoták, intimitások élvezetére a nagy családi múlt történetéből. Ily módon készen van a közös bura, az együtt lélegzés a nézőtér és a színpad között. A többletdimenziók automatikusan megteremtődnek, megemelik a szavak értékét, holdudvarát és az összetartozás cinkos élményét. És így automatikusan megteremtődik a nézőkben is az írói kettős látása a dolgoknak, a közös múltbeli emlékeknek, sőt, jelenbeli eseményeknek is. A megtalált helyzet és beszédmód pazar lehetőségeket kínált az írónak: egyszerre mutathatta be szereplőinek és a történéseknek színét és fonákját, a jelenségek fenséges és a kicsinyes oldalait. És az apa–fiú-viszonyesetében brutális nyíltsággal megmutatott élettragédiát, a beszervezést, majd a fiú által, hosszú lelki gyötrelmek után megírt Javított kiadást (a darab szövegében nincs leírva a könyv címe) mint az árulás tragikus mementóját, hogy a végén egymást átölelve, és meghalva fejeződjék be kettejük tragikusan gyönyörű Sagája.

Ebben a színjátékban már szerves egységbe kerül minden eddig széttartónak tűnő epizód, a különböző típusú vendégszövegek, vándormotívumok,a különböző eklektikusnak látszó beszédmódok,a kórus funkciója, a reflexiók és az önreflexiók lehetősége. Így és most a szövegminden eddigi kísérletnél hitelesebb, színpadszerűbb lett, és nagy ívű magán- és nagy történelmi dimenziókat nyert.

Gyönyörű ráadásként az egész játékot körbefonja, bekeríti Esterházy Péter kedvenc dala, a Mercedes Benz, Janis Joplin gyönyörű hangján, a borzongató halálnevetéssel a végén.

Radnóti Zsuzsa

Képgaléria