Andrássy Máté a sci-fi, azaz a tudományos-fantasztikus műfaj egyik legmeghatározóbb művét ajánlotta a feol.hu olvasóinak figyelmébe a karantén idejére. 

Számos szerepben feltűnt már a fehérvári színpadon Andrássy, március közepétől kezdve viszont egy újfajta szerep hárult rá: az otthonába bezárt állampolgáré. Sok millió magyarral osztozik ezen a kevésbé hálás szerepen, és bár eleinte megvoltak a szépségei, az idő előrehaladtával már bizonyos praktikákhoz kellett nyúlni, hogy elviselhető legyen a szituáció. Ebben a röghöz kötött helyzetben még inkább felértékelődik a könyvek világot kitáró természete, és egy olyan művet, pontosabban könyvtrilógiát hozott a nemzetközi palettáról, amelynek kötetei hosszú ideig a New York Times bestseller-listájának első helyén trónoltak – nem véletlenül.

– Egy másodpercet sem kellett gondolkoznom a felkérést követően, hogy melyik könyvet ajánljam, Cixin Liu három­test-trilógiája jutott azonnal eszembe. A könyvsorozat első részének címe A háromtest-probléma, a második A sötét erdő, a harmadik pedig A halál vége. Ez science fiction, azaz tudományos-fantasztikum a javából, és valóban egy remekműről van szó.

Civilizációk kifinomult harca a túlélésért

– Az író által megfogalmazott kozmikus szociológia – nem kell megijedni az idegen tudományos szavaktól, amelyekkel tele van a könyv, zseniálisan és érthetően vannak felhasználva – két alapvetése, hogy minden civilizáció növekszik, terjeszkedik, míg a világegyetemben lévő anyag mennyisége állandó. A civilizációk előtt tehát egy út áll, ez pedig az erőszaké. A galaxis ugyanakkor tele van élettel, egyáltalán nincsenek egyedül az emberek az univerzumban, viszont minden civilizációnak az az érdeke, hogy rejtőzködjön a többi elől. A történet kiindulópontja mondhatni banális, egy földön kívüli civilizáció tudomást szerez a létezésünkről, majd inváziót indít – a kivitelezés azonban őrületesen képzeletgazdag, felfoghatatlanul grandiózus, végtelenül kreatív és esszenciálisan kompromisszummentesen tudományos. Sokkal fontosabb ebben a tudományos-fantasztikus műben a tudomány szerepe, mint a misztikumé. Nanotechnológia, asztrofizika, számítástechnika, hogy csak néhány olyan tudományágat említsek, amit érint a könyvsorozat, majd többek között attól válik nagyon izgalmassá, hogy hatalmas időugrásokkal megmutatja ezeknek a tudományoknak a jövőjét. Mindez senkit se rettentsen el, számomra még a járványhelyzet előtti időszakban, folyamatos munka mellett is csupán két hétre volt szükségem a teljes trilógia elolvasásához. A cselekmény 1967-ben, a kínai kulturális forradalom idején indul és több millió évvel később zárul le. Elfogyasztva eközben több fő szereplőt, mellékszereplők fejfájdítóan nagy számát és annyi ötletet, amelyből egy-egyre más írók egy egész könyvet építenek. Egy fantasztikusan izgalmas, elképesztő mértékben és léptékben gondolkodó tudományos-fantasztikus regénytrilógiáról van szó, amely milliónyi félévre repíti el az olvasót – erre az érzésre pedig a jelenlegi helyzetben még nagyobb szükségünk van, mint általában. Szívből remélem, hogy sikerült minél többüknek meghozni a kedvet ennek a felejthetetlen műnek az elolvasásához.

A szabadidő hasznos eltöltése a legfontosabb

A koronavírus-járvány hazánkba érkezése óta számos, a vírus terjedésének lassítását szolgáló korlátozó rendelkezés nehezíti meg több millió honfitársunk életét, komoly mentális kihívások elé állítva őket. A színművész saját tapasztalatairól is mesélt, illetve megosztotta azokat a praktikákat, tanácsokat, amelyek többeknek is segíthetnek a veszélyhelyzet további átvészelésében.

– Ebben a jelenlegi helyzetben én az előremenekülés módszerét választottam. Egy körülbelül kéthetes időszak volt az, amikor még élveztem azt, hogy pihenhetek, és utána jött az az időszak, amikor kezdtem feleslegesnek érezni magam, majd elkezdtem lassan-lassan belecsúszni egy­fajta depresszióba. Nem gyakorolhattam a szakmámat, pedig a mindennapokban nagyon hálás vagyok, hogy űzhetem. Ez az érzés pedig mindenkinek kihúzza a szőnyeget a lába alól. Lassan jöttem rá, hogy nem ebből a szempontból kell nézni a mostani helyzetet, hanem abból – ha megteheti ezt az ember –, hogy mi hasznosat tehet most mindenki ezzel a rengeteg plusz idővel, ami ránk szakadt. Milyen új tudást lehet összeszedni, hogyan lehet a leginkább hasznosítani a plusz időt. Ezt tudom tanácsolni mindenkinek, a magam részéről ez azt jelenti, hogy mindennap írok két órát. Arra számítok, hogy ha véget ér ez a helyzet és az embereknek lesz kedvük és bátorságuk ismét színházba jönni, akkor kíváncsiak lehetnek esetleg az előadóestemre. Minden erőmmel ebbe a gondolatba kapaszkodom, és ezen dolgozom, mert valamibe mindenkinek kapaszkodnia kell, és valamin dolgozni kell – hiszen az nem állapot, hogy csak otthon üljünk.

A napi rutin kialakítása oldhatja a feszültséget

– Emellett a sport is nagyon sokat tud segíteni, ha szépen, ugyanúgy, ahogy egy átlagos hétköznap során, beosztjuk a napunkat, és ennek is helyet szorítunk. Nem gondolom, hogy percre pontosan be kell osztani a napjainkat, mert az csak újabb stresszforrást jelentene, de mentális szempontból nagyon fontos, hogy mindennek meg legyen a helye a 24 órában, nekem legalábbis ez sokat segít.