Krisztik Csaba neve nem lehet ismeretlen a székesfehérvári közönség számára. A Vörösmarty Színház társulatának a tagját, a napokban bemutatott első filmfőszerepe kapcsán kérdeztük.

A Valan – Az angyalok völgye c. film az első filmfőszerepe. Hogyan készült fel/mennyire tudott azonosulni a szereppel?
Fizikailag elég felkészültnek éreztem magam a forgatás kezdetére, de ez nem újdonság számomra, mert a színházi szerepeim főleg a Forte Társulatnál megkövetelik a folyamatos fizikai készenlétet. Ami a lelki, idegrendszeri felkészültséget illeti, az már egy nehezebb ügy. Én a repüléssel vagyok úgy, hogy mielőtt beszállnék a gépbe szorongok a legtöbbet azon, hogy mindjárt be leszek zárva egy fém dobozba. De ahogy megindul hatalmas sebességgel a gép, ez elmúlik bennem és még élvezni is tudom picit a repülés örömét. Hát valami hasonló játszódott le bennem itt is. Annyi minden megtörténhet és az ember annyira fel akar készülni minden egyes helyzetre, hogy rendesen el lehet vesződni ezeknek az elemzésében, aztán amikor ott van és benne van már minden evidens.

Volt olyan jelenet, ami kifejezetten nehéz volt az Ön számára?
Van egy üldözési jelenet a filmben, amikor hegynek felfelé kellett sprintelnem. Ezt egy egész napon át vettük kisebb megszakításokkal. Két hétig gyulladt combokkal közlekedtem, olyan szinten megterheltem vele az izmaimat.

Hogyan hatott Önre lelkileg ez a szerep?
Kifacsart rendesen, de nem bánom egyáltalán, mert őrületes kaland volt, és büszkén tudom nézni a végeredményt.

Mennyi időt ölelt fel a forgatás és milyen hangulatban telt?
Február elejétől április elejéig tartott. Fegyelmezett volt az egész. Voltak extrém körülményeink, de a csapat megbirkózott a feladattal.

Tagja a Forte Társulatnak, a Vörösmarty Színháznak, mindezek mellett pedig leforgatott egy filmet is. Hogy tud ennyi fronton helytállni?
Nem sokszor kap az ember ekkora szerepet, ráadásul ilyen jót, filmen. Ezt meg kell becsülni. Meg kellett csinálnom, nagyon vágytam rá és ezt megértették a vezetőim is ezért készségesen elengedtek (amit ezúton is köszönök) finom kompromisszumok árán, de így is megérte.

Az embernek az az érzése támad, miközben a játékát nézi, hogy „igazi született színész”, Önnek mégis rengeteg munkája van benne. Mesélne erről egy kicsit?
Sokat tanultam a főiskolán, majd később a Forte Társulatnál a test tudatról, különböző tánc technikákon keresztül. Ez annyira a színészi életem részévé vált, hogy azóta velem van és mindent ezen a szűrőn keresztül nézek, vizsgálok. Keresem egy adott jelenet testi megfelelőit, majd igyekszem beépíteni a figurába.

Megannyi színházi munka mellett, miért kereste a kamerák előtti szereplés lehetőségét?
Aki színész lesz az keresi ennek a lehetőségeit, vagy legalábbis nem utasítja vissza, ha megtalálják. Magas az adrenalin, rendkívül tömény élmény, gyorsan kell eljutni egy adott állapotra, nincs rá egy egész próbafolyamatnyi idő, meg egy idő után ha ennyi napja van az embernek már belekerül a forgatás örvényébe és ott kering míg vége nem lesz.

Ha megkérdezném, hogy a színház vagy a film világa tetszik Önnek jobban, tudna dönteni?
Nem. De megfér egyik a másik mellett és kiegészítik egymást.

Most, hogy megtapasztalta milyen főszereplője lenni egy filmnek, szeretne máskor is részt venni ilyen munkában?
Ha a Bagota Béla rendezi egyértelműen. Az ő személye biztosíték arra, hogy egy komoly munkát jó szellemben, megfelelő empátiával és érzékenységgel végezhet az ember, amelyben a minőség garantált.

Forrás: Fodor Tímea, feol.hu // Fotó: Kántor László