Alsóörsön elbújhat a világ elől, ha akar – interjú Gáspár Sándorral

2019. 07. 05.

Gáspár Sándor színészt számtalan filmben láthattuk, hangját pedig hallhattuk a világsztárok szinkronhangjaként. Különböző figurák bőrébe bújva gondolkodtatja el, nevetteti meg vagy ríkatja meg éppen a nézőt. Szerinte a filmezés egy olyan ismeretlen világba repítette, amiről eddig csak elképzelései voltak, csupa izgalmas, extrém szituációban találta magát, arról nem is beszélve, hogy a filmezéssel együtt lehetősége nyílt bejárni a világot is.


Napjainkban számos színdarabban is látható a Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművész, aki jelenleg vendégszínészként játszik a Veszprémi Petőfi Színházban. Így lehetőségem volt arra, hogy a megyeszékhelyen a színház parkjában beszélgessek vele köznapi és színházi dolgokról, többek között arról is, hogy miért láthatjuk őt az egyik legfelkapottabb veszprémi önkiszolgáló étteremben, az Ízlelőben.

Sándor a park egyik padján, humoros hangulatban, a tikkasztó meleg ellenére is forró fekete teát kortyolgatva beszélt élete legfontosabb fordulópontjairól. Arról mesélt, hogy egy alföldi kisvárosban, Szentesen gyereknek, kamasznak és fiatalembernek lenni csodálatos dolog volt. Úgy emlékszik vissza, hogy ennek a mezővárosnak olyan adottságai voltak és vannak ma is, ahol egyszerre sportolhatott és élvezhette a gimnáziu­mi évek alatt azt a fajta szellemi műhelyt, amit az akkori iskolaigazgató, Bácskai Miska bácsi jelentett az általa instruált diákszínpad előadásaival. Abban az időben diáktársaival, mint kezdő amatőr színészpalánta, minden országos tehetségkutató versenyen jelen voltak. Tizenhat évesen már szerepet kapott színdarabokban, és prózát, verset mondott különböző szavalóversenyeken. Népszerű lett, tizenhét évesen már felismerték, ráköszöntek az emberek a Csongrád megyei kisváros utcáin.

Öccse, Gáspár Tibor másfél évvel fiatalabb nála, de szinte amióta megszülettek, Sándor nyomdokaiban jár színészként. Csodálattal mesélt testvéréről, és elmondta, hogy Tibor a legjobb barátja, és mivel kollégák, folyamatosan egymást erősítik testvérként és színészként egyaránt. Büszke arra, hogy amerre csak jár, mindenhol elismerően és szeretettel beszélnek Tiborról. Habár Sándor a székesfehérvári Vörösmarty Színház állandó tagja, a Centrál Színháznál Ibsen Kísértetek című drámájában is együtt játszottak öccsével.

Fotó: Rednágel Zsuzsanna

Sándor úgy érzi, különleges bánásmódban részesítik Veszprémben, amikor betér az önkiszolgáló étterembe. A színész szerint az Ízlelőben hihetetlenül jól főznek, mellette nagyon szimpatikus neki a pult mögötti személyzet.

Sándor azt mondja, hogy nagyon finom az étel, és a mennyiség sem hagy kívánnivalót maga után. Néha úgy érzi, hogy minél több fogást eszik ott, annál kevesebbet kell fizetnie.
Beszélgetésünk végeztével megtudtam, hogy korábban ki akart szakadni a budapesti forgatagból, és olyan helyet keresett vidéken, ahol családjával és barátaival is tökéletesen érezheti magát. Akkoriban egy barátja, Bán János édesanyja hívta fel a figyelmét egy aranyos alsóörsi házra, amely eladó lett. Azóta idejének nagy részét ott tölti családjával.

Azt is elárulta lapunknak, hogy vállműtétje miatt kicsit hanyagolnia kellett kedvenc sportját, a szörfözést, de bízik abban, hogy nyáron be tudja pótolni Káptalanfüred és Balatonkenese strandjain, ahol a kedvenc szörfhelyei vannak. Azt mondta, ő nem bravúroskodik a deszkán, inkább a barátságos part menti szeleket szereti.

Gáspár Sándor Alsóörsön azt szereti a legjobban, hogy elbújhat a világ elől, ha akar. Ha úgy hozza a kedve, lazít egy kicsit, főz a családjának és a barátainak, vagy csak egyszerűen a háza udvarán felállított „Gólsátor” alatt a tévén focimeccseket néz a barátaival.

Forrás: veol.hu 

Képgaléria