Keller János már az idei Nőnapi koncertjén beharangozta készülő produkcióját pár dallal, március 27-én pedig be is mutatja a Vörösmarty Színház a “Volt egy fiú…” SZÉCSI PÁL ‘80 című előadást, a Kozák András Stúdióban. A koncert-színházi produkció az ikonikus énekes slágerein keresztül egész életéről szól. Keller János úgy szerkesztette meg a számok közötti prózai szövegeket, hogy azok megfogalmazzák azt a titkot, amitől Szécsi Pál a mai napig prominens tud maradni. A koncepció megszületéséről és Szécsihez való kapcsolatáról is beszélgettünk a színművésszel.

Hogyan született meg az ötlet, hogy megcsinálod ezt az előadást?

A pályám során már volt szerencsém találkozni Szécsi Pállal a Két összeillő ember című darabban, amit Csikós Attila kifejezetten Váradi Eszter Sárának és nekem írt. Az előadást Telihay Péter rendezte, itt volt Székesfehérváron az ősbemutatója, és több éven keresztül játszottuk.

Eltelt azóta pár év, sokat járok fellépni különböző rendezvényekre zenés műsorokkal, és szoktam énekelni egy-két Szécsi dalt is a fellépéseken. Pár évvel ezelőtt bekúszott a fejembe újra ez a Szécsi-ügy. Egyszerűen azt éreztem, hogy bár sokmindent megmutathattam abban az előadásban az ő életéből - vagy akár az érzéseiből, gondolataiból, de valami mégis bennem maradt. Amikor újra elolvastam a dalszövegeit, egészen más megvilágításba kerültek. Ez annak is köszönhető, ahogy én is egyre idősebb vagyok, nyilván sok mindent már másképp gondol az ember és másképp lát. A dalszövegek elolvasása után újra beleástam magam az ő történetébe. Ott motoszkált a fejemben, hogy ezzel még kezdenem kell valamit, még van vele dolgom.

Azt hiszem, hogy a legjobbkor jött az ötlet, amikor megláttam tavaly, hogy 2024-ben pont 80 éves lenne, úgy éreztem, hogy most kellene újra ezzel foglalkozni. Könyvtári könyvektől elkezdve mindent beszereztem, minden interjút megnéztem. Az nagyon sajnálatos, hogy vele nem készült igazából interjú, nagyon sok helyen kerestem, kutattam, és csupán foszlányokat találtam. Ami nagyon nagy kapaszkodó és mankó volt, az nyilván az, amit testvére, Szécsi Katalin hátrahagyott. Ő több könyvet is írt a testvére és családjuk életéről, amelyeket mind elolvastam. Nagyon izgalmas volt a kutatómunka, illetve az, hogy hogyan fogalmazom meg a “Szécsiséget”, mi az a “Szécsiség”, hogy mi az a titok, ami miatt több évtized után még mindig a köztudatban tud maradni Szécsi Pál. A mai napig számtalan helyen felbukkanak a dalai, akár rádióban, akár televízióban, egy énekes dolgozza fel valamelyik számát, vagy különböző kívánságműsorokban kérik a dalait.

Hogyan zajlott a produkció előkészítése és megvalósítása?

Az előadást én szerkesztettem és minden szöveget, ami nem dalszöveg, én írtam, legyen szó a monológokról, vagy például egy levélről, ami a valóságban ugyan nem létezett, de az előadásban nagyon érdekes lesz, hogy miként szólalhatott volna meg a Kati hangján ez a levél. Most azt gondolom, hogy teljes képet kaptam erről az emberről. Óriási lehetőség, de nagyon nagy felelősség is nyilván, hogy hogyan mutatom meg a közönségnek az ő életét.

Nyilván sokan tudják róla, hogy nagyon-nagyon keserves gyerekkora volt. Én azt gondolom, hogy ott minden eldőlt, nagyban hozzájárult, hogy sajnos így fejezte be az életét, ahogy befejezte. Igyekszem az előadásban minden fontos történést megmutatni, amiről azt gondolom, hogy szükséges ahhoz, hogy teljes kerek egész képet kapjunk erről az emberről. Azért lett a műfaj a koncert-színház, mert természetesen a dalok a főszereplők. Szinte az összes nagy slágere fel fog csendülni. Fontos szempont volt az, hogy hogyan lehet a prózához illeszteni ezeket a dalokat. Szeretnék mindent szituációba helyezni a telefonbeszélgetésektől kezdve, bejátszásokon keresztül mindent, ami ezt az előadást színházivá teszi. Én azt gondolom, hogy most egy kerek egész történet lett. Segítségül hívtam kedves kollégáimat, akik hangjáték formájában fognak majd az előadásban megszólalni, külön köszönöm Ballér Biankának, Varga Máriának, Váradi Eszter Sárának, Juhász Illésnek és Kelemen Istvánnak, hogy első szóra örömmel vállalták ezt a felkérést. Ez egy külön plusz izgalma lesz szerintem a produkciónak, hogy milyen szerepekben fognak  majd megszólalni.

Hogyan fog kinézni az előadás színpadképe a Kozák András Stúdióban?

Három fantasztikus zenész fogja kísérni a dalokat, Réti Anikó, Kovács Gergő és Kovács Zsolt. Nagy izgalommal készülünk a bemutatóra, amit én direkt stúdióra terveztem. Többen kérdezték már, hogy miért nem nagyszínpadon. A válaszom pedig az, hogy azért nem, mert ez egy nagyon intim játék. Bár érdekes, hogy koncert és színház, ami nyilván kicsit hangosabb, de a stúdióban lehet igazán megmutatni azokat a belső vívódásokat, azokat a mély érzéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hiteles képet tudjak megfogalmazni erről az emberről, ezért szerettem volna mindenképpen egy kisebb teremben létrehozni ezt az előadást.

Az nagyon fontos volt, hogy mielőtt elkezdtem írni a történetet, először is látnom kellett magam előtt, hogy ezt térben hogy tudom úgy elhelyezni, hogy ki lehessen emelni, ami nagyon-nagyon fontos. Ezért három része is lesz a térnek.

Ez a komplex kutatói munka és odafigyelés arról árulkodik, hogy ez egyáltalán nem csak egy szakmai, hanem egy komoly, személyes kapocs is. Mi a kapcsolódási pont közted és Szécsi Pál között?  

Erre csak őszintén lehet válaszolni, és ez a kapocs egy kicsit fájdalmas is. Említettem korábban, hogy szerintem minden gyerekkorban dől el. Nekem is nagyon nehéz gyerekkorom volt. Természetesen más nehézségekkel, mint Szécsi Pálé, de annyit elárulok, hogy nagyon küzdelmes volt. Talán pont ez az egyik legfontosabb kapcsolódási pont, hogy az ő sorsához képest én miként tudtam kilépni, illetve bizonyos sebeket hogyan tudtam az életem során feldolgozni, sőt, sajnos vannak olyanok is, amelyeken még mindig dolgoznom kell. Azt hiszem, hogy talán ez a legfontosabb, mert nyilván minden ember cipel valamilyen keresztet, kisebbet vagy nagyobbat, több és kevesebb fájdalommal, de pont egy ilyen színházi előadás szerintem kapaszkodó tud lenni ahhoz, hogy igenis erőt adjon. Talán ezért lesz érdemes megnézni fiataloknak is az előadást, Igenis tovább kell lépni, le kell küzdeni minden nehézséget és akadályt, azért kell - most csúnya szóval fogom mondani - dolgozni, hogy az ember megtalálja a nehézségekből a kiutat és boldog lehessen. Milyen érdekes, hogy a Szécsi Pál dalaiban is ez abszolút fellelhető. Például az a sor, hogy “Eljött a perc, most végre újra nézd meg, hogy zöld a fű a réteken”. A tengernyi ilyen, vagy hasonló sorból ezt kiemelve,  például elképesztő erőt adhat. A természet állandóan újraéled, újra pompázik, újra illatozik, csak észre kell venni. Nekem is számtalanszor volt olyan az életemben, főként gyerekkoromban, amikor kilátástalannak éreztem a helyzetemet, nem tudtam, hogy hogyan fogok tudni én ebből felnőni vagy kinőni. Természetesen nem jutott eszembe, hogy eldobjam az életemet. Hála Istennek addig nem jutottam el, de nagyon nehéz volt. Ez a kapcsolódási pont a gyerekkorral, ami nagyon-nagyon megfogott, illetve természetesen kifejezetten szeretem a dalait,  nagyon szeretem énekelni is.

Érdekes most, hogy beharangozta a Vörösmarty Színház, hogy bemutatjuk ezt az előadást, és készült hozzá egy kreatív, amit a színház készített, nagyon sokan megjegyezték, hogy hasonlít a mosolyunk. Eddig én nem vettem ezt észre, és miután ezt többen írták, ránéztem, és tényleg van benne valami. De az nagyon fontos, és ezt szeretném is hangsúlyozni, hogy az előadásban  nem szeretnék rá hasonlítani, és nem őt fogom utánozni. Én ezt a történetet magamból teremtem meg. Szerintem ez nagyon-nagyon fontos, akkor tud hiteles lenni. Hogyha másolni akarnám, úgy akarnám énekelni a dalait, ahogy ő énekelte, az soha nem tudna hiteles lenni. Az ő volt. Véletlenül se jutna eszembe, hogy akármit is utánozzak, és bízom benne, hogy a közönségnek ez így lesz igazán hiteles.

Mindenkit nagyon nagy szeretettel várok erre az előadásra, és külön ajánlom a fiataloknak, mert az előadásból szerintem mégiscsak ki fog derülni az, hogy élni jó, élni érdemes, és hogy bármilyen nehézségünk is adódik az életben, akkor is kell, hogy tudjunk találni  kapaszkodót. Én azt gondolom, hogy ez az előadás minden korosztálynak való.

Az interjúkat és fotókat készítette: Kozma Botond