Október 7-én a Pelikán Kamaraszínházban a Leonce és Léna c. darabot mutatjuk be Kovács D. Dániel rendezésében. Georg Büchner nagy hatású, halhatatlan művét érdemes időről időre felfedeznünk magunknak.

Ha valakire fenntartás nélkül ráillik az „ifjú lángelme” jelző, hát mindenekelőtt Georg Büchner az. Nem érte meg a 24. születésnapját. Ha a négy drámájából véletlenül megmaradt hárommal nem volna az egész drámatörténet egyik nagy hatású halhatatlanja, akkor úgy emlegetnénk, mint a forradalmi német újságírás feledhetetlen előharcosát. De ha mindez feledésbe merült volna, akkor az orvostörténet úgy tartotta fenn a nevét, mint a XIX. század első felének kutató tudósa, akinek néhány felfedezése feledhetetlenül gazdagította természettudományos ismereteinket.

A még egyetemi éveinél tartó Büchner azzal lépett az irodalomba, hogy vígjátékba írta a romantikus ifjak eszményvilágát. Szatíra? Paródia? Ennek is, annak is tekinthetjük, valójában filozófiai mélységű bohózat. A címe: Leonce és Léna. Formáját és cselekményét mesejátéknak is tekinthetjük. Leonce, az előkelő ifjú és Léna, a nem kevésbé előkelő leány nagyon szereti egymást. Minden akadályt le akarnak küzdeni, minden tilalmat le akarnak győzni. De nem lehet, mivel nincs semmiféle akadály, sehol semmi tilalom. Család, környezet, az egész társadalom örül a szerelmüknek, pártolja házassági szándékukat. Sehogyan se élhetik át Romeo és Júlia tragikus helyzetét. A szülők ne adj' isten, hogy tiltanának bármit, hogy haragudnának, amiért egymáséi szeretnének lenni. A két romantikus lélek kétségbeesik, hogy nincs legyőzendő akadály, de még alkalom sincs egy tragikus kibontakozásra. De egyszerre váratlanul előkerül Valerio, a csavargó. Eddig a kert padja alatt aludt. A szerelmespár siránkozása zavarta meg álmát. Ez a sehonnai, szegénységében is gondtalan rongyos alak bizonyul a legbölcsebbnek. Közreműködésével olyan akadályokat és veszedelmeket lehet elképzelni, amelyek úgyszintén képzeletben legyőzhetők. Végül is a szerelmesek legnagyobb sajnálatukra egymáséi lehetnek. Amikor Büchner talán csak ismerőseit mulattató tréfaként megírta és szűk társaságokban felolvasta, nem kerülhetett e mű az irodalom vérkeringésébe. De nemcsak ez a filozofikus bolondozás, hanem a következő két igazán nagy dráma is csak a szerző korai halála után vált ismeretessé, és csak évtizedekkel később lehettek olyan nagy hatásúak, hogy messze túl a romantikán a polgári realizmus, olykor a naturalizmus, a szimbolizmus és leginkább az expresszionizmus drámaírói bennük ismerték fel előzményeiket. Igazán csak a mi XX. századunk fedezte fel Büchner műveit.

Szereplők: Andrássy Máté, Kiss Diána Magdolna, Pálya Pompónia, Egyed Attila, Varga Lili, Kádas József, Kerkay Rita, Kricsár Kamill és Ballér Bianka e. h.

A próbafotókat Maczkó Csaba készítette.