Leonce és Léna

Szerző: Georg Büchner

Repertoár

Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna
Leonce és Léna

Ismertető Leonce és Léna

Leonce melankóliára hajlamos herceg, és mint ilyen, az egész birodalom legnagyobb semmittevője. Apja szerint ideje volna megházasodnia, és levennie a válláról az uralkodással járó nyomasztó terhet. Leonce azonban újdonsült jó barátjával, Valerióval elszökik a neki szánt sors elől. Pont ugyanígy szökik menyasszonyi ruhájában Léna is, így természetesen félúton találkoznak, és ismeretlenül egymásba szeretnek. A szabad akaratról fantáziálnak, ám akaratlanul is saját sorsukba lépnek. Kénytelenek beletörődni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.

Büchner 23 évesen írt vígjátéka a maga idejében bőven meghaladta a korát. Egyrészt mese a szerelemről, másrészt az idealizmus és a realizmus, a romantika és a racionalizmus vitájának tandrámája. A szerző az olasz komédiaíróktól és Shakespeare-től is inspirálva játszik a színházzal, karaktereit az individualizmus nagy kérdései, a színpadi és hétköznapi szerepjátszás problematikája foglalkoztatják.

Nincs új a nap alatt, egy színpad a világ, és mindannyian szerepeket játszunk. Királyt, herceget, hercegnőt, semmittevőt, szolgát, szerelmest. Van, aki kényére-kedvére váltogatja a szerepeit, valakit mások kényszerítenek bele egy-egy szerepbe, valaki pedig pont attól van zavarban, mert nem tudja, ki is ő valójában. Pedig állítólag mindenkinek lennie kell valakinek. Mi a jobb? Eljátszani, hogy vagyunk valakik? Vagy tudni magunkról, hogy nem tudjuk, kik vagyunk? Az embernek gondolkodnia kell, tehát lennie is kell. Talán így van. De az is lehet, hogy nem így van.

BÉRLETINFORMÁCIÓ ITT

REPERTOÁR