Mindig újat adni

2017. 02. 21.

Nemcsak a Vörösmarty Színházban kap színes szerepeket, hanem a mozgókép műfaja is újra és újra változatos lehetőségeket nyújt számára ahhoz, hogy megcsillogtassa tehetségét. Törőcsik Franciskával az Északi fény és a Budapest noir forgatásáról, valamint a filmezéssel járó nem várt kihívásokról és élményekről beszélgettünk.

Hogy talált meg téged Mészáros Márta és az Északi fény?

T. F.: Elhívtak egy castingra, amire már egyébként eleve úgy mentem el, hogy nagyon tetszett az a néhány jelenet, amit elküldtek. Már akkor azt éreztem, hogy ez egy szokatlanul nagy színészi feladat, és boldog lennék, ha eljátszhatnám.  A válogatáson Márta pedig számomra meglepő módon egy jelenet után eldöntötte, hogy engem akar erre a szerepre. Persze nem feltétlenül történik mindig úgy, hogy azt mondja egy rendező, hogy velem képzeli el a filmet és végül úgy is lesz, hiszen közben rengeteg más benyomás is érheti az illetőt, de ebben az esetben szerencsére így történt.

Ha jól tudom, németül is kellett beszélned a filmben. Hogy oldottad meg ezt a kihívást?

T. F.: Több évet ölel fel a történet, és az általam játszott Mária eleinte új a nyelvterületen, így a nyelvtudásban is valamiféle fokozatos fejlődést kellett ábrázolni, egyre nagyobb nyelvi biztonságot kellett belecsempészni a beszédembe, hiszen Mária az idő előrehaladtával egyre jobban beszéli a nyelvet. Ehhez gyakorolni kellett a kiejtést. Szerencsére beszélek valamennyire németül, és kifejezetten szeretem ezt a nyelvet. Egy német anyanyelvű, magyar gyökerekkel rendelkező tanárnőt kért fel a produkció, hogy foglalkozzon velem, így gyakoroltam a kiejtést. Nyilván nem ez volt a legfontosabb eleme a szerepemnek, de az apró részletekre is igyekeztem figyelmet fordítani.

Milyen volt Mészáros Mártával forgatni?

T. F.: Nagyon élveztem a forgatást! Ez egy visszaemlékezés: az 50-es években játszódik a történet, és tulajdonképpen az én szálam az idős Mária visszaemlékezése. Rendkívül bonyolult szerepről van szó. Kis túlzással minden, amit eljátszhat egy színésznő, az benne volt, és ahhoz képest, hogy milyen sok minden történik Máriával, viszonylag kevés forgatási napom volt. Talán kevesebb is, mint a Veszettekben, pedig ott összességében kisebb volt a szerepem. Ez érdekes különbség volt a két rendező forgatási stílusa között: Goda Kriszta kifejezetten sok időt hagy egy-egy jelenetre, Márta lazábban bánik az idővel.

Piotr Sobocinski volt az operatőr, aki rengeteg segítséget adott nekem, akárcsak Márta. Szerintem a filmezésben az operatőr és a színész kapcsolata legalább olyan fontos, mint a rendező és a színész kapcsolata. Nagyon érezhető, hogy szereti-e az operatőr az arcod, azt, ami te vagy. Azt éreztem, hogy Piotr szerette azt, amit csinálok. Nagyon sok apró technikai dologban segített, ezzel helyrerakott bennem színészi kérdéseket is.

Említetted, hogy színészi kihívások gazdag tárháza volt ez a forgatás. Melyik volt a legnagyobb falat?

T. F.: Nem akarok spoilerezni, de van egy jelenet a filmben, amelyben Mária megszüli a gyerekét. Ez számomra különleges élmény volt. Egy bába segített nekünk, nagyon pontosan elmagyarázta, hogyan kell ezt elképzelni. Ekkor fogtam fel igazán először, hogy életet adni egy embernek mekkora dolog, minden szempontból.

Amikor olyan helyzettel találkozol, akár színpadon, akár forgatáson, ami még nem történt meg veled, akkor hogy tudsz rá felkészülni? Miből lehet ilyenkor meríteni?

T. F.: Ilyenkor nincs miből meríteni, ilyenkor a felkészülés egy többszörösen összetett folyamat. Ez a hölgy, aki az ominózus jelenetben segített nekünk, nagyon érzékletesen mesélte el, hogyan zajlik le egy szülés. Ezenkívül persze a fantáziámra is támaszkodtam, nemcsak anatómiai ismeretekből akartam kiindulni, hanem a saját képzeletemet is óhatatlanul belevittem a jelenetbe. Valamint néztem szülős jeleneteket, például Márta korábbi filmjeiből, illetve valóságos szülésekről is. Mindezekből együttesen raktam össze a végeredményt.

Ha egy dolgot kéne kiemelned, ami a kedvenced volt a filmmel kapcsolatban, mi lenne az?

T. F.: Talán az, hogy nagyon sok baba volt a forgatáson, több baba játszik a filmben, több idősíkban, voltak babadublőrök, mivel egy babánál természetesen nem lehet kiszámítani, mikor mit fog csinálni, így gyakorlatilag néha nem is forgatáson éreztem magam, hanem egy bölcsödében. Igazán különleges élmény volt a közelükben lenni, és a casting director igazán gyönyörű kisbabákat hozott nekünk.

Milyen élmény együtt forgatni olyan színészekkel, akikkel a színpadon is találkozol?

T. F.: Az Északi fényben több fehérvári színész játszik, például Cserhalmi György és Tóth Ildikó. A forgatás előtt sajnos még nem dolgoztam velük közvetlen partnerként, és a forgatás alatt sem, mivel más idősíkban játszunk. Közvetlen partnereim közül volt egyetemi osztálytársam, Wunderlich József az, akivel dolgoztam már együtt. Amióta kiléptünk az iskolapadból, mindketten rengeteget változtunk, elsősorban gondolkodásmódban. Jó volt vele dolgozni, hiszen már ismertük egymást, tudtunk egymásra támaszkodni a nehezebb helyzetekben.

Ehhez az összetett szerephez képest a Budapest noir egész más miatt lehetett különleges élmény!

T. F.: A Budapest noir egy krimi, rengeteg izgalommal, gyönyörű képekkel. Az az érdekes, hogy csak egy kis időre jelenik meg az általam játszott Fanny a filmben, de azért fontos szereplője lesz a történetnek. Ebben a helyzetben az jelentette a kihívást, hogy nagyon át kellett gondolni, hogyan tudok pár másodpercben elmesélni egy élettörténetet.

Hazai vizekre evezve: sokféle oldaladat mutatod meg ebben az évadban a Vörösmraty Színházban. Hogyan tudod frissen tartani a játékod, hogy ne mosódjanak össze a karakterek, de mégis saját magad is benne legyél mindben?

T. F.: A darabok gazdagságából következik, hogy ha az ember jól játssza a szerepét, sosem lesz ugyanolyan. Törekszem arra, hogy mindig valami újat adjak, de mivel rengeteg különböző feladatot kapok, így igazából nem félek ettől. Minden darab teljesen más, így ha egy színész ugyanúgy játszik el két szerepet, az valahol a színész hibája.

Képgaléria