Erdőmuzsika - beszélgetés Kozáry Ferenccel

2018. 04. 13.

Madárka, nyuszi, vaddisznó, fuvola, hegedű, vagy éppen a mélyen zengő tuba. Az erdő lakóival és a hangszerekkel is találkozhatnak a gyerekek az Erdőmuzsika c. beavató színházi előadásunkban. Az író-rendező Kozáry Ferenccel beszélgettünk.

Április 12-én volt a bemutatója az Erdőmuzsika című beavató színházi darabnak. Azonban nem először rendeztél gyermekeknek szóló előadást, vagy dolgoztál gyerekekkel.

K. F.: Az eredeti szakmám pedagógus, így a gyermekek nem állnak távol tőlem, s bár harminc éve foglalkozom velük, itt a Vörösmarty Színházban tíz éve volt az első bemutatóm, a Pathália színkörrel. Akkor az Egyévi vakációt játszottuk a Pelikán-teremben, amelynek nagy eredménye, hogy ez a darab műsorra volt tűzve. Az akkor szereplő gyerekekből azóta többen a színészetet választották hivatásul, illetve van, aki most a MET-en is megjelenik majd, mint végzős színihallgató. Négy évvel ezelőtt pedig Szikora János kért fel egy zenés gyerekdarabra, ez volt a Versengő Zenebónia. A jelenleg műsorra tűzött Erdőmuzsika pedig azért kapta a beavató színház elnevezést, mert könnyen lehet, hogy az óvodás korú célközönség első vagy második színházi élménye lesz ez.

Színházat csinálni önmagában is felelősséget jelent mind színészként, mind rendezőként. De gyerekeknek, vagy gyerekekkel csinálni színházat talán még inkább az.

K. F.: Annyival másabb a munka, hogy ebben az esetben a személyiség nagyon számít. Hiszen amíg a felnőttközönség elsősorban a művészi dolgokat figyeli, azt, hogy hogyan valósul meg egy-egy darab, addig a gyerek a szülő, a pedagógus, és jelen esetben a színész személyiségén keresztül vehető rá a figyelemre. A gyerekelőadásban első számú pont a szeretet, még a negatív szereplők esetében is. Továbbá igen fontos a színész figyelme, az éppen aktuális gyermeknek bele kell nézni a szemébe, mert ha nem fogjuk meg folyamatosan a gyereknéző tekintetét és tudatát, akkor elvész az előadás.

Másként kell felkészíteni a színészeket egy gyerekelőadásra?

K. F.: A színészeknek fel kell előre vértezniük magukat arra, hogy ingoványon vannak, hisz az óvodás korosztály jó része ugyanazokat a reflexeket éli meg egy-egy szereplőhöz intézett kérdés kapcsán, úgy érzi, neki is kell válaszolni, hozzászólni. Egy felnőtt színházi előadásban nagyjából kiszámítható a közönség reakciója, a gyerekeknél ez nem így van. Amikor egy-egy bátrabb nebuló szemlélőként bekapcsolódik az előadásba, akkor a színpadon álló színész eldöntheti, hogy bekapcsolódik-e a gyermek által felvetett hozzászólásba, vagy megy tovább az előadás alapján. Magyarán, ha olyan gyerekközönség jön össze, hogy nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a hozzászólásokat, akkor mérlegelni kell, hogyan megyünk tovább, ezt ott az adott pillanatban kell a színészre bízni.


 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

A darab tartalmát tekintve lényges volt,  hogy a zenével legyen kapcsolatos?

K. F.: Azért írtam ezt a darabot, hogy az erdőnek a hangjait leképezzük hangszerekkel. A fuvolával a kakukkot, vagy a fagottal megszólal az esti mese zenéje − így azt is megtudhatják a gyerekek, milyen hangszer játssza az ismert dallamot. Megjelennek az ütőhangszerek, melyekkel lekopogjuk a harkályt, a tuba hangjára előjön a szarvas. Mindezek mellett pedig színvonalas hangszeres művészek játszanak például Vivaldit.

Fontos számodra a gyerekek és a színház kapcsolata?

K. F.: Mint pedagógus, és mint apa, fontos a gyerekek személyiségének a fejlődése, aminek része a színház. Fontos, hogy a gyerek jól érezze magát, ha eljön színházba, legyen számára ez egy vonzó közeg és kapjon élményt.

Az Erdőmuzsika előadásainak időpontjait megtalálják a Vörösmarty Színház honlpaján: http://www.vorosmartyszinhaz.hu/havi_musor

Képgaléria