A Vörösmarty Színház október elsején mutatta be az 56 csepp vér című musicalt Szikora János rendezésében. A teátrum színészei mellett több vendégművész is játszik az előadásban, többek között Keszei Bori és Busa Tamás operaénekesek és Schwartz Dávid énekes. Őket kérdeztük ’56-ról, a szerepükről, a próbafolyamatról.

Busa Tamás, a Magyar Állami Operaház művésze a fővárosból kitelepített színészt, Robi apját, Leart alakítja. A karakter töretlenül gyűlöli a rendszert, így vidéken a forradalmárok egyik vezére lesz.

Busa Tamás és Váradi Eszter Sára

Van valamilyen személyes története az 1956-os eseményekről?

B. T.: Csongrádon laktunk. Másfél éves voltam, amikor majdnem ránk zuhant egy repülő. Éppen a babakocsiban toltak a szüleim, jött egy gép, ami egyszer csak lőni kezdte a tömeget, majd lezuhant. Senki nem sejtette, hogy tüzet nyit, hiszen egy mezőgazdasági, vagy mentőszerű repülőről beszélünk, nem katonairól. Később azt mondták, hogy lelőtték a felkelők, de nem valószínű. Ez egy rágalom volt, ami miatt sok embert meghurcoltak, a gépet ugyanis nem érte találat. Mindenki csak a motorkihagyást hallotta. Az, hogy még itt vagyok és élek, emiatt az eset miatt nagydolog.  

Milyen embernek látja az Ön által megformált karaktert? 

B. T.: Nagyon jól érzem magamat a szerepben. Lear egy száműzött színész, akit megfosztottak mindenétől és kitelepítették. A mostani rendezés szerint inkább utóbbi. Mindig prózai művekből idéz, és töretlenül utálja a rendszert. Elégedetlen a rezsimmel, így vidéken ő lesz a forradalmárok egyik vezére. Egy meglett, idősebb emberről van szó, akinek nem nagyon változik már a véleménye, sőt egyre inkább az lesz a meggyőződése, hogy forradalomnak kell lennie ahhoz, hogy bekövetkezzen valamiféle pozitív változás. Nem sok melegség és szeretet árad belőle, azt gondolom, a vele történtek miatt megkérgesedett a lelke.

Keszei Borinak operaénekesként kevés olyan alkalom jutott, amikor prózai előadásokban szerepelhetett. Külön kiemelte, hogy nagyon jól érzi magát ebben az új feladatban, csodálatos kollégái vannak Székesfehérváron, akiktől ellesheti a prózai színház „titkait”.

Keszei Bori Závodszky Noémivel és Sághy Tamással

Az 56 csepp vérben Szvetlánát és a Dajkát alakítod. A két karakter mennyire különbözik?

K. B.: Az eredeti műben, Shakespeare Romeo és Júliájában a dajka sokkal idősebb. Az 56 csepp vérben Szvetlána Júlia kortársa, egyidősek és barátnők. Ő csak a bálra ölti fel a dajka jelmezét, Juli bolondos ötlete alapján. Ebben a történetben, ami megkülönböztet minket, az nem a korkülönbség, hanem az, hogy Júlia egy magyar, én pedig egy félig orosz lány vagyok. Szvetlána itt szocializálódott, törve beszéli a magyart, de a lelke orosz, ami majd a második felvonásban meg is mutatkozik.

Meglátásod szerint ez a darab milyen képet fest az ’56-os forradalomról?

K. B.: Az a csodálatos ennek a darabnak az értelmezésében, hogy egészen emberi oldalt, a tizenévesek lelkivilágát hozza közel a nézőhöz. Az ’56-os forradalomban legnagyobb részben tizen- és huszonévesek vettek részt, ők voltak a legbátrabbak, akik fegyvert ragadtak. Nagyon ritkán foglalkozunk azzal, hogy egy fiatalnak mégiscsak a legfontosabb az élni akarás, a szerelem, a buli, a barátok. Mindezt nem szabad kihagyni ebből az egész történetből, hogy róluk van szó és hogy a lényüket áthatja ez az eufórikus életigenlés.

A Genya szerepét játszó Schwartz Dávidnak nem ez az első színházi szerepe. Az 56 csepp vért még középiskolás korában látta a Sportarénában, ami nagy hatással volt rá.

Schwartz Dávid

S. D.: Az 56 csepp vér egy nagyon jó társadalomkritika a mai világ helyzeteire. Mindenkinek ajánlom, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az idősek visszaemlékezhetnek arra, hogy milyen volt az az időszak, a fiataloknak pedig egy hiteles emléket mutat be az előadás. Felhívja a figyelmünket arra, hogy a bajban álljunk ki egymás mellett és fogjunk össze.

Milyennek látod Genya figuráját?

S. D.: Egy eléggé bizonytalan emberről van szó, aki a végén felállna, és mindent maga mögött hagyva elmenekülne a határra. A társai viszont összetartásra sarkallják, így a végsőkig együtt küzd a barátaival. Alapvetően egy nagyon kellemes természetű ember. Emellett eléggé szenvedélyes. Ilyen személyiségnek tartom én is magamat, mind a szakmai, illetve magánéletemben. Ez a kitartás az egész darabban végigkíséri Genyát.

Az előadásnak otthont ad az Erkel Színház, ahol október 23-án és 31-én lesz látható.