Mennyit ér félkilónyi hús?

2016. 02. 11.

Gyakran találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy Shakespeare örök. Mégis szerinted mi az, amit a mai nézők életéhez, befogadásához alakítani kell, amikor az ő darabjához nyúlunk?

L. Zs.: A velencei kalmár telitalálat, a kapitalizmus leképezése, mert egy-két kivételtől eltekintve, majdnem az összes szereplőt a pénz és a pénztelenség mozgatja. A darab központi kérdése az, hogy van-e vagy nincs pénz – ez a jelenben talán halmozottan aktuális. A megélhetés gondja, kortól, helytől függetlenül, egy mélyen emberbe vájó probléma.

Az idei évadban három Shakespeare-előadásban is játszol, műsoron van Fehérváron a tavaly bemutatott Hamlet, most készül A velencei kalmárés a budapesti Radnóti Színházban te vagy Lear király. Nehéz ez a három így együtt?

L. Zs.: Nagyon, de számomra mindig ajándék, amikor Shakespeare-t játszhatok, bár a szövegeit mondani komoly beszédtechnikai gyakorlat.

Shylock ugyan nem jelenik meg olyan sokszor a színen, mint mondjuk Hamlet, de ez is egy belefeszülős szerep, mögé kell állni a színésznek minden idegszálával, mert különben nem jön létre a karakter, és amit mond, üres fecsegés marad.

Ennek a darabnak megkerülhetetlen alakja a zsidó Shylock. A szerep megformálásában mennyire vetted figyelembe vagy éppenséggel tekintettél el egy kialakított képtől?

L. Zs.: A darab egy fontos pontja a bírósági jelenet, amikor a velencei környezetbe megérkezik Portia álruhában, és levezeti a tárgyalást. Az a második kérdése, hogy ki a kereskedő és ki a zsidó, tehát idegenként abban a közegben a különbözőségeket nem ismeri fel. Ameddig Miskolcon éltem, az én életemben sem szerepelt a kirekesztés, a rasszok megtapasztalása, a fővárosban ért utol a társadalomnak ez a jelensége. Ezzel azt akarom mondani, hogy a két ember felcserélhető. Nem attól lesz valaki más, mint a többiek, beszéljünk itt bármiféle másságról, mert ő úgy gondolja magáról, hanem mert a környezete megbélyegzi. Bármelyikünk bármikor lehet kirekesztett, ha egyszer csak úgy fordul a társadalmi helyzet.

Shylockban gyűlölet van a kirekesztettség miatt? Milyen érzések vezérlik?

L. Zs.: Gyűlölete a sértettségéből, a folyamatos megalázásából fakad, de ez csak közvetítő csatornaként funkcionál. Szerintem inkább azt szeretné, hogy vegyék őt is emberszámba, és kapjon elégtételt. A vélt igazáért küzd, és ennek egyik eszköze a gyűlölet, de nem csak ez, hanem a kitartás és az elvakultság is. Amikor megírják a szerződést a félkilónyi hús kivágásáról – amit akkor egy jól sikerült tréfának gondol –, azt sem a gyűlölet szüli, inkább a mélyen megélt sértettség. Shylock barátkozni szeretne, de nem fogadják a közeledését. Később a többszörös szerencsétlenségeknek köszönhetően Antonio összes vállalkozása látszólag befuccsol, így a hógolyó lavinává növekszik, hiszen a szerződés már ott van, így semmi máshoz nem tud ragaszkodni, mint a joghoz és a törvényhez.

Megjelenik a boldogság és a szeretet az életében?

L. Zs.: Én egy hangyaembernek gondolom, szerintem a boldogság hiányzik a szótárából, az ő életében a boldogság fogalmát a rend helyettesíti. A pénz örömmel tölti el, de mivel csak ebből tud megélni Velencében, ez nem lehet másképp.

Milyen ívet jár be az élete azalatt az idő alatt, amit mi látunk a színpadon?

L. Zs.: Nagyjából hasonló utakat jár be Velence államának két jelentős embere, Antonio és Shylock, mert egy terhelt harmóniában élnek, nem mondható normálisnak az életük. Shylock élete a kirekesztettsége miatt, Antonióé a nemi identitása miatt van megmételyezve. A megszokott mindennapjaikban egy pillanat alatt szétzuhan minden, és tart a káosz felé.

A végére elveszíti a vagyona mellett a lányát is. Ebből a helyzetből mit lehet megmutatni a színpadon?

L. Zs.: Shylock zárkózott, összeszedett, ráció irányította ember, és egyszer csak az összes elnyomott érzelme, a szeretet, a gyűlölet, a megértésre vágyás, az, hogy embertársként tekintsenek rá azok, akikkel naponta találkozik, szétrobban, mert egyedül marad, a lánya nélkül – ettől kezdve megszűnik az élete. Ezt nagyon nehéz sűríteni és megmutatni, még küzdök vele.

Szerinted kivágná Antonióból a félfontnyi húst?

L. Zs.: Bár Antonio lépten-nyomon megalázza, leköpi, szidalmazza, nincs Shylockban olyan szintű elvakultság, hogy megtegye. Elhangzanak ugyan olyan mondatok a darabban, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy képes lenne rá, de nem gyilkos, inkább csak megleckéztetné Antoniót. A kíváncsiság is hajtja a tárgyalásjelenetben, hogy vajon a törvényt alkalmaznák-e úgy, ahogy az le van írva. Már az egyfajta elégtétel számára, hogy kimondják az igazát. Azért nem tudom ezt eldönteni, mert ott van a tömeg, akik mind Antonio oldalán állnak, és nyilván az ő reakciójuk Shylockban az ellenkezőjére fordul: minél jobban sarkallják arra, hogy adjon könyörületet, annál inkább gyűl az indulat benne, hogy megtegye. De úgy gondolom, nem olyan könnyű beleszúrni egy kést valakinek a testébe…

Fotók: Horváth Gábor

 

Képgaléria