R. SZ.: Mivel ajánlanád a darabot?

H. I.: Ha valaki látni szeretné, hogy egy fiatalember hogyan szembesít egy önző embert kettejük életigazságával, annak igazi csemegét ígérhetünk.

 

R. SZ.: Ha hirtelen szerepcsere lenne, tudnál azonosulni a másik karakterrel?

H. I.: Azt hiszem, tudnék, de szerencsére ez a veszély nem fenyeget.

 

R. SZ.: Másik művet olvastál már az írótól?

H. I.: Nem.

 

R. SZ.: Van kedvenc részed, kedvenc mondatod, vagy monológod a darabból? Ha igen, miért éppen az?

H. I.: A próbafolyamat jelenlegi szakaszában nagyon nehéz kiemelni részletet, ami „kedvenc”, mivel egyaránt meg kell küzdenem minden mondat igazságáért.

 

R. SZ.: A darab dráma és krimi rendkívül izgalmas játékát adja, ti melyiket domborítjátok ki inkább?

H. I.: Ez két férfi története egy harmadik személy (egy imádott nő) motivációival, vannak benne pszichologizáló részletezések, krimibe illő váratlan fordulatok sora és természetesen nagy drámai felcsattanások.

 

R. SZ.: A darabban hazugság és igazság, fikció és realitás csatája van a középpontban; te mit gondolsz: könnyebb igazat mondani a hazugságról, vagy sokkal könnyebb hazudni az igazságról?

H. I.: Ez a darab remek alkalom, hogy beszéljünk saját vállalásainkról, elfojtott érzelmeinkről, eltitkolt vágyainkról és szembenézzünk gyengeségeinkkel: miért áldozzuk fel hitünket, szerelmünket önzésünk oltárán.

Az interjút a Rózsavölgyi Szalon készítette.