A Vörösmarty Színház október 29-én mutatja be a Kék égbolt című új kamaradarabot a Pelikán Fészekben. Az érzékeny és megrendítő történet párkapcsolati erőszakról, generációkon át öröklődő traumákról és az ezekből való gyógyulásról szól. A darabot Selmeczi Bea írta, Ferenczy-Nagy Boglárka rendezi, a főszerepekben pedig Váradi Eszter Sára és Fehér Diána Aida látható. A szerzővel a történet születéséről és az előadás üzenetéről beszélgettünk.

– Hogyan született meg a Kék égbolt története?

– Valójában egy régi ötletből. Évekkel ezelőtt egy színművész barátnőmnek írtam egy monodrámát az egyetemre egy cseh kisregény alapötletéből, de végül enélkül is megkapták a diplomájukat, és a darab a fiókban maradt. Aztán a Jewish Plays Project hirdetett egy nemzetközi zsidó pályázatot, amire beadtam ezt a munkát. Húszan kerültünk a második fordulóba 350 pályázóból, és utána kaptam egy hosszú levelet, hogy érdemes lenne továbbgondolnom, hogy mit mond ma nekünk a Holokauszt – vagyis kortársiasítsam a témát. Félreraktam a darabot, hogy majd egyszer, amikor lesz időm és alkalmam, továbbfejlesztem.

Aztán tavaly eljött az alkalom. Dobri Dani felkért, hogy írjak konferansz-szöveget az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Holokauszt megemlékezéséhez, konferansziénak pedig Váradi Eszter Sárát hívta. A próbák alatt Sára megemlítette, hogy nagyon szívesen játszana valami mély, igazi női történetet ebben a témakörben. Ekkor jutott eszembe újra az anyag – úgy éreztem, eljött az ideje, hogy átdolgozzam, új tartalommal töltsem meg. Szerencsére Szikora János nyitott volt az ötletre, és megengedte, hogy kísérletezzünk.

– Mi volt a legfontosabb változás az eredetihez képest?

– Az, hogy kortárs történetté vált. A darab két nő, egy nagymama és unokája kapcsolatán keresztül mesél a családi örökségről, a hallgatásról, a kimondatlan sebekről. A Holokauszt-téma már csak egy forrás, amelyen keresztül az unoka szembesül a múlt eseményeivel, és rájön, hogy ő maga is ugyanazokat a mintákat hordozza. A Kék égbolt számomra arról szól, hogy a bántalmazás sokszor nem a jelenben kezdődik, hanem generációkon át öröklődik – és hogy van lehetőség ezt felismerni és megkeresni az utat a feldolgozáshoz.

– A darab a párkapcsolati erőszakról is beszél. Ez tudatos döntés volt?

– Igen, nagyon is. A bántalmazásról hajlamosak vagyunk csak a fizikai erőszak szintjén gondolkodni, pedig a lelki, verbális vagy pszichés abúzus legalább ilyen súlyos.
Sok nő és férfi él úgy, hogy észre sem veszi: amit átél, az bántalmazás.
Ha ez az előadás akár egyetlen nézőnek is segít felismerni ezt, már elérte a célját.

– Ha jól tudom, a Kék égbolt személyes élményekből is merít. Nehéz volt megírni?

– Nagyon. A darabban sok saját élmény, családi történet is visszaköszön.
Tulajdonképpen a történet megírása egy önismereti folyamat volt, és talán öngyógyítás is. De a próbák során formálódott, az alkotótársaimmal közössé vált – így már el tudtam távolodni tőle. Ma már nem a saját történetemként, hanem közös emberi tapasztalatként tekintek rá.

– Miért tartod fontosnak, hogy megszülethet ez az előadás?

– Mert ez a darab társadalmi párbeszédet indít. A Kék égbolt nem vádol, hanem együttérez. Azt mutatja meg, hogy a bántalmazás, a hallgatás és a félelem mögött mindig emberi történetek vannak – és a gyógyulás azzal kezdődik, ha kimondjuk, ami fáj. Nem érdemes ujjal mutogatnunk a rossz családi mintákra, csak le kell vonnunk a konzekvenciákat, és gyógyulást keresni. Az, hogy a gyógyulás pontosan mit jelent, az már mindenkinél egyéni út.

– Hogyan zajlanak a próbák, milyen a közös munka a rendezővel és a színészekkel?

– Ferenczy-Nagy Boglárka rendező elképesztően érzékenyen közelít a történethez,
Váradi Eszter Sára és Fehér Diána Aida pedig mély empátiával és bátorsággal viszik színpadra a két nő történetét. Ez egy nagyon személyes, kamarai légkörű előadás lesz, ahol a színészek minden rezdülése fontos, és a közönség a nézőtér közelségének köszönhetően szinte részesévé válik mindannak, ami az előadótéren történik.

– Mit üzennél a darabbal kapcsolatban a közönségnek?

– Azt, hogy ne féljenek megnézni az előadást. A darab ugyan súlyos témákat érint, de senkit sem akarunk „lehozni az életről”, ezért mindvégig jelen van benne a humor. Bogi minden jelenethez más formát talál ki, és a színésznők lubickolnak a szerepekben. Ez az előadás nem a fájdalomról szól, hanem a gyógyulásról és a reményről.
 

KÉK ÉGBOLT – Ősbemutató a Vörösmarty Színházban

Bemutató: 2025. október 29. – Pelikán Fészek
Írta: Selmeczi Bea
Rendezte: Ferenczy-Nagy Boglárka
Szereplők: Váradi Eszter Sára, Fehér Diána Aida

A Vörösmarty Színház ezzel az előadással nemcsak egy új kortárs drámát mutat be, hanem a női sorsokról és a párkapcsolati erőszak társadalmi jelenlétéről is párbeszédet kezdeményez. A Kék égbolt nem könnyű darab – de kétségkívül olyan előadás, amelyre szükség van.