Mi az első színházi élményed?
Ami iszonyatosan tetszett, hatott rám és ilyen elsők közötti színházi élmény, az a Csiky Gergely Színház Oidipus királya volt, amit Rusznyák Gábor rendezett. Az egyetem előtt, vidéki lányként sajnos nem olyan gyakran jutottam el színházba. Előtte nem láttam stúdióelőadásokat és valahogy annyira beszippantott a darab világa, hogy emlékszem, hazafelé a buszon és otthon is órákig az előadáson pörögtem.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!
Arra kristálytisztán emlékszem, hogy nagyon izgultam. Már amikor az egyetemre jártam és felvételi időszak volt,  a felvételizőket látva mindig gyomorgörcsöm lett. Másodrostán volt, azt hiszem, próbáltam magabiztos lenni, már amennyire ez kitelt tőlem. Hosszú töprengés után felvettem a magassarkú cipőm is, ami nálam, a 184 centimmel elég ritka, de úgy gondoltam, most végre vállalom és elfogadom a magasságom. Lement a felvételi, egyébként jól is éreztem magam, a végén Kovács Dani megkérdezte, hogy egy magas lány miért vesz fel magassarkút, na nekem abban a pillanatban belső égésem lett, elsüllyedtem a föld alá, vörösödtem és annyit bírtam játszott magabiztossággal mondani, hogy magabiztossá tesz. Valamit még biztosan mondott/mondtak a tanárok, de én már nem emlékszem, csak mosolyogtam, elköszöntek, elköszöntem, kimentem és ott bőgtem világvége hangulatban, hogy ennyi volt, sosem vesznek fel.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?
Rengeteg dolgot tanulhattam a mestereimtől, nagyon hálás vagyok, hogy Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályába járhattam. Nehéz lenne pár mondatban leírni Gábor zsenialitását, a színházi gondolkodását és a mesteri mivoltát. Ami elég gyakran eszembe jut, az a szerepek rétegzettsége, hogy semmi sem fekete-fehér, hogy mindenből nézzünk ki többet, mint gondolnánk. Hogy mindig maradjunk nyitottak arra, hogy akár az utolsó pillanatban is változtathassunk valamin, ha éppen az tesz jót a darabnak, illetve hogy mennyire fontos a jelenidejűség a színpadon. Amikor a IV. Henrikkel foglalkoztunk, azt mondta egy mutatás után nekem Gábor, hogy az én energiáim tartják életben a jelenetet, ez nagyon jól esett és sokszor motivál, hogy mindig próbáljak bátran.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?
Nem tudom, nekem nincs ilyen pont. Talán majd ha már elérek bizonyos dolgokat, vagy ha lejátszom több száz vagy ezer előadást. Inkább érzem magam még tanulónak.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?
Székesfehérváron, a Black Comedy bemutatója előtt, amikor a nyugdíjas bérletes előadás volt. A darab első pár perce teljes sötétben játszódik, a közönséget pedig annyira zavarta vagy féltek, hogy elkezdtek zsizsegni, beszélgetni, majd a telefonjaikkal világítani. Na, az eléggé kizökkentő volt. A rendező, Mohácsi János megállította az előadást, beszélt a nézőkkel, majd újra elkezdtük. Egyébként utána már nagyon élvezték, a végén kifejezetten nagy tapsot kaptunk, de én akkor nagyon rosszul éreztem magam.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?
Most nem jut eszembe ilyen nagyon vicces sztori, de ami számomra emlékezetes baki – és remélem, hogy soha többé nem fog előfordulni -, amikor egy alkalommal a Régimódi történetet játszottuk. A második felvonásban nagyon sokat vagyok színen, rossz helyen szaladtam ki pisilni, így lekéstem és vagy 4 mondattal később mentem be. Szörnyen-szörnyen-szörnyen éreztem magam.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?
Nagyon sok olyan előadás van, ami meghatározó számomra. Ami biztosan életre szóló élmény marad, az Pass Andreától az Eltűnő ingerek. Nagyon tetszett, egyrészt a személyessége miatt, illetve nagyon egyedi, ötletes a rendezés, izgalmas színészi játékokkal. De felejthetetlen marad számomra Michael Thalheimer Tartuffe előadása a Schaubühnében, illetve a MITEM-en látott Újvidéki Szerb Nemzeti Színház hat órás Sirálya.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?
Leginkább a Fondor és szerelem viselt meg, de az élethelyzetem miatt, amiben akkor voltam. Persze a találkozásnak Zsótér Sándorral nagyon örültem.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
Úgy kifejezett szerepálmom nincs, mindig lelkes és érdeklődő vagyok az új szerepek miatt. Amit viszont szívesen játszanék, az a Sirályból Nyina. Bármennyire közhelyes is, mi sajnos az egyetemen nem foglalkoztunk Csehovval. Illetve a Star Warsból Leia hercegnő, ezt tuti! Sok projektem/próbám maradt el a vírus miatt, nagyon várom, hogy elkezdhessünk újra dolgozni, most inkább ezekre az anyagokra gondolok sokat. Illetve azt hiszem, inkább az a vágy és elképzelés él bennem erősen, hogy milyen rendezőkkel szeretnék együtt dolgozni. Valahogy ez a kíváncsiság most jobban izgat, mint az, hogy mit.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?
Még a karantén-időszak előtt történt, a Vígszínházban A doktor úr volt az, amit Zsótér Sándor rendezett. Szép emlék számomra, egyrészt mert a Vörösmartyból jöttünk páran, együtt néztük az előadást és olyan volt, mint egy mini osztálykirándulás, másrészt tetszett is az előadás.

+ 1. Mivel töltöd a mostani időt?
Próbálom hasznosan tölteni ezt az időt, olykor befelé figyeléssel, vagy olvasással, pihenéssel. Főzök, sokat takarítok, kézműveskedem, sorozatot nézek, biciklizek, otthon edzek, ilyesmik. Megpróbálok nem hosszú távon gondolkodni, hanem az elkövetkező napokra fókuszálni. Igyekszem higgadt, tájékozott és naprakész lenni.

Forrás: Szabó Dániel