"Kulturmissziónk egyik legfontosabb eleme, hogy támogatva a pedagógusok munkáját, a magunk eszköztárával mutassuk meg a fiataloknak, minek nem szabad újra megtörténnie - hangsúlyozta Szűcs Gábor művészeti igazgató. Így tűztük műsora a Kabarét, és a Kommunizmus története elmebetegeknek című darabot, felmutatva a két totaliáriátus diktatúra - a nácizmus és kommunizmus – alapeszméi, és hatalomgyakorlásának módszerei közötti egyenlőségjelet. A tárlat néhány emblematikus fotó és történet segítségével villantja fel következő nagybemutatónk sajátos előhangjaként főként a sztálini Szovjetunió, s annak hű kópiája, a Rákosi rendszer történetét.
Kiállításunk anyaga egészen megdöbbentő összefogás eredményeként jött létre.
Köszönjük Vasvári Mihálynak, Vasvári Csaba igazgató édesapjának a tárlat fókuszát képező, kicsi, de annál súlyosabb Sztálin-szoborszilánk tulajdonosának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az öntvénydarabot.
Méhes Mónikának, színházunk kommunikációs vezetőjének a kiállítás koncepcióját és a szerkesztői munkát,
Kun Miklós történésznek, a kor kiemelkedő ismerőjének az írások egy részét és a szakmai kontrollt,
Tulok Péter történésznek az írások egy részét és a szakmai támogatást,
Köszönjük továbbá a fejér megyei mikrotörténelem anyagait, a technikai eszközöket, a bizalmat és a segítőkészséget:
Demeter Zsófiának, a Szent István Király Múzeum igazgatójának,
Csurgai Horváth Józsefnek, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára igazgatójának,
Dr. Erdős Ferencnek, a Fejér Megyei Levéltár igazgatójának,
Mózessy Gergelynek, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár vezetőjének,
Sinka Jenőnek, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Fejér Megyei Szervezete elnökének,
Kiss László fotósnak és a székesfehérvári Media Marktnak.
Köszönjük még a lelkes közreműködést színházunk
művészeti titkárának, Láposi Rékának,
marketing-menedzserének,
Várkonyi Évának,
hangtár-vezetőjének,
Benkő Barnabásnak,
és Rajcsányi László grafikusnak.

Dr. Vizi László Tamás történész, a Kodolányi János Főiskola tanszékvezető tanára röviden kronologizálta a kommunizmus magyarországi kialakulását, "fejlődését": "Amikor 1847/48 fordulóján a Párizsban tevékenykedő Kommunisták Szövetségének felkérésére Marx és Engels elkészítette a Kommunista Kiáltványt, még maguk a szerzők sem gondolhatták, hogy a „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete” bizarr képe, valósággá válik a 20. században. Magyarország népe először 1919-ben, a Tanácsköztársaság hónapja alatt ismerkedhetett meg a kommunizmus egyenlőséget és jólétet ígérő eszméivel, ami meghozta számára a tulajdonviszonyok teljes felforgatását, a vörös terrort, a kollektivizálást és a vallás teljes tagadását. Aztán a Vörös Hadsereg szuronyaira támaszkodva 1944/45 fordulóján megérkeztek a Szovjetunióból azok a moszkovita kommunisták, akik az új rend eltökélt és kegyetlen képviselőiként mindent megtettek azért, hogy Magyarországon néhány év leforgása alatt megszűnjön a többpártrendszer, a demokratikus politikai közélet, az egyházi oktatás, s az ország betagozódjon a szovjet mintájú proletárdiktatúrák sorába. Az eszköztár széles volt: letartóztatások, kínzások, megfélemlítés, kitelepítés, deportálás, s a sort még bőven lehetne folytatni! Magyarországon véres realitássá vált az intézményesített, állami szintre emelt terror. Alig volt olyan magyar család, akiket valamilyen szinten mindez ne érintett volna.
Kovács Béla kisgazda párti politikus 1947. február 25-i letartóztatása, majd a Szovjetunióba történő elhurcolása a kommunizmus terrorjának jelképévé vált. Üzenet volt minden demokratikusan gondolkodó ember számára, hogy Magyarországon valami olyan kezdődik, amelyről azelőtt álmodni sem mertek. A kommunista terrorhullám évekig tombolt. Hol alábbhagyott kissé, hol újult erővel és lendülettel folytatódott. 1956 októberében aztán végleg elege lett mindebből az országnak, s egy olyan elemi forradalmi mozgalom bontakozott ki, amelyre csak 1848-ban volt példa.
A forradalom leverése után az ország népe ismételten megismerhette az eszközeiben és módszereiben mit sem változott kommunista terrort. Százak fizettek életükkel, ezreket nyomorítottak meg, kényszerítettek emigrációba, keserítették meg a maga és családja életét. Aztán a terror szelídült, eszközöket és módszereket váltott, puhult és az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári hitvallása mögé bújva, de tovább működtette ördögi gépezetét.
A kommunista diktatúra áldozatainak a száma megbecsülhetetlen. Az emlékezés rájuk kötelesség, s egyben önvédelem is. Hogy soha többé vissza ne térjen!"
Vargha Tamás, Társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsnok úgy vélte, hogy "Az  emberiségnek az a hányada, amely magáénak vallotta/vallja a kommunizmus eszméjét és annak megvalósítását tűzte ki célul – ma már elmondhatjuk – szociális igazságtevés helyett az elnyomás, a kizsákmányolás újabb kegyetlen és embertelen formáit hozta létre.
A Földnek azon a térfelén, ahol a kommunizmus lett az egyedül üdvözítő világvallás, az ember nemcsak materiális/anyagi javait és lehetőségeit vesztette el, hanem a gondolkodás és véleménynyilvánítás jogát és szabadságát is – mert elvesztette a lelkét.
A mai napon a kommunizmus áldozataira emlékezünk.
Százmilliókban mérhető az életáldozat egy kudarcba fulladt, bukott rendszer, torz , kegyetlen és embertelen hatalmi gyakorlat következtében. Gondolatban fejet hajtunk jeltelen szibériai tömegsírok, börtöntemetők, a 301-es parcella, az elmúlt években emelt emlékművek alatt örök álmukat alvó áldozatok előtt. Áldozatokra emlékezünk, akik életüket vesztették, és áldozatokra, akiknek a lelke sérült a rettenetes kísértetjárás évtizedeiben."