|
 - Az idei évadban eddig A Tribádok éjszakájában és az Ibusárban láthattak a nézők. Az a Závodszky Noémi, akit igen impulzívnak ismerünk a nagyszínpadról, hogyan szerepel a kamara játszóhelyen?
- A Pelikán Teremben a közelünkben ülnek a nézők, ezért jóval közvetlenebb a kapcsolat velük, mint a nagyszínházban. A bensőséges légkörben kifinomultabb a játék, a közönség reakcióit fokozottabban érezzük. Ez fegyelmezettséget kíván a nézőtéren ülőktől csakúgy, mint tőlünk. Volt már olyan néni, aki az első sorban táskája legmélyéről előkotorta a cukros zacskót, kivett belőle egy szemet, akkurátusan kibontogatta és elfogyasztotta a darab egyik hangsúlyos jelenete alatt. Borzasztó kínos volt, de szerencsére ilyen eset ritkán fordul elő. A közönség velünk érez és lélegzik, még a lábukat is hátrakapják az első sorban ülők, ha „arra járok”. Mivel a Pelikán Terem egy kis sziget a belvárosban, a hely adottsága miatt itt családias a hangulat a próbafolyamat alatt, és jól összekovácsolódik a társaság a műhelymunka során.
- A tribádok éjszakája és az Ibusár is merész rendezői koncepción alapul…
- Hargitai Iván és Silló Sándor két igazi tehetség. Annyiban hasonlítanak még egymásra, hogy mindketten odafigyeltek a lelkünkre is. Érdeklődőek, nyitottak, jó humorérzékük van, komolyan veszik a munkát, de ha kell, elnézőek is velünk. Ha a fáradtság miatt eltévesztettem a szöveget, és elütöttem valami poénnal, nem vették zokon. Hagyták, hogy a kis zökkenő után, jó hangulatban folytatódjon a próba.
- Az Ibusárban szinte folyamatos a jelenléted a színpadon. Ugyanazt a nőt alakítod, aki mégis mindig más és más…
- Ennyi gyorsöltözésem még talán sosem volt, mint ebben a darabban. Néha magam is meglepődöm azon, hogy időben beérek a színpadra. Sárbogárdi Jolán menetjegykiadó kisasszony és operettjének hősnője, Amália hercegkisasszony egy és ugyanazon személy. Hol pizsamában, hol korabeli fürdőruhában, hol MÁV egyenruhában, hol estélyiben jelenik meg… Előfordult, hogy sietségemben ugyanazt a cipőt húztam vissza, amelyiket le akartam cserélni… Sok ilyen izgalmas pillanaton vagyok túl, minden előadáson fogyok 1-2 kilót. Bár az operettes, vidám jelenetek felkönnyítik a művet, a figura mélysége megkívánja a drámai vénát. A tribádok éjszakája Siri von Essen-Strindberg-je ehhez képest talán élve boncolósabb, de azért itt is találunk finom humor szálat. Mindkettőt nagyon szeretem!
 - A „szerepem az életem is” alkatú művész vagy?
- Igen, nálam ritkán válik szét a kettő. Az Ibusár nem csak a darabban, hanem a személyes életemben is fontos megállóhely mind szakmailag, mind emberileg. A tribádok éjszakája régi sebeket tépett fel, de én már csak ilyen vagyok, nem tudom, és nem is akarom távol tartani a szerepeimet magamtól. De új év, új élet! Megfogadtam 2010-re, hogy feleslegesen nem idegeskedek semmin. Éljen a pozitív gondolkodás! Csupa jó dolog történik! És már el is kezdődött! Négy győri hölgy, akik már negyedszer nézték meg a Parti Nagy Lajos írta darabot, a legutóbbi előadáson I love Ibusár feliratú egyenpólót viseltek és közös fotózkodásra invitáltak bennünket. Persze mi nagy örömmel maradtunk. A közönség szeretete rendkívül fontos és sok mindenért kárpótol!
M. M.
|
