|
 - Milyen szempontok szerint állították össze a 2009/2010-es évad kínálatát?
- A pályázatunkban megfogalmazott népszínházi vonalat igyekeztünk képviselni. Távoli szélsőértékek között, széles skálán mozogva választottunk darabokat. A Játék a kastélyban című, klasszikus magyar vígjátékkal indítottuk az évadot. Régi hiányt pótolt a gyermekeknek szánt zenés mesejáték, az Ágacska. A száraznak gondolt Cseresznyéskertet igazi komédiaként mutattuk meg, Csehov eredeti szerzői szándéka szerint. A Kabaré valódi közönségsiker. Színre visszük 2010-ben az egyik Shakespeare remeket, Vízkereszt, vagy bánom is én-t, és előadunk egy unikális kortárs darabot, Matei Visniec: A kommunizmus története elmebetegeknek című művét.
- A Játék a kastélyban hét szereplős darab. A Kabaré ehhez képest közel negyven fős produkció.
- A társulat mozgatásának is megvan a maga íve. A Cseresznyéskertben már kiemelt szerepet kapott a megújult tánckar, a Kabaréra különösen igaz ez.
- Összeszoktak már a régi és az új társulati tagok?
- Színészeink láthatóan élvezik a közös munkát, jó a hangulat. Az olyan hazai színházi élvonalba tartozó művészektől, mint Mertz Tibor, jól esik hallani, hogy fantasztikusak a kollégák, jó dolgozni nálunk. De említsük meg a háttérben dolgozókat is: a díszlettervezők dicsérik a díszítőket és a műszaki kollégákat, azt mondják, kitűnő csapat, flottul megy velük a munka.
- A tavalyi évadban két kamaradarab volt az új vezetés nevéhez köthető:
A gát, és a Cartes Postales. Mindkettő magyarországi ősbemutató volt…
- Hasonlóan merész kísérlet ebben az évadban az Elektra, amit kifejezetten a mi színházunk számára írtak. A tribádok éjszakája, a színházi műhelymunkába is beavató dráma feltárja lelkünk rejtett kamráit. Az Ibusárt már sokan játszották, sok helyen, de a szerző, Parti Nagy Lajos örömmel konstatálta bravúrosnak az itteni rendezést.
- Hogyan sikerült tartaniuk a művészi színvonalat a recesszió idején?
- Csökkentettük a költségkiáramlást. Olyan megoldásokra ösztönöztük a díszlet- és jelmeztervezőket, amelyek – nem csorbítva a produkciók minőségét – elfogadható áron kivitelezhetőek. A lehetséges díszlet- és jelmezgyártók eddigiekhez képest jóval szélesebb körétől kértünk árajánlatot, így olyan cégekhez jutottunk el, amelyek kedvező áron, rövid szállítási határidővel dolgoznak. Racionalizáltuk a szállítási költségeket. Megszüntettük a párhuzamos foglalkoztatási formákat. Az intézményt terhelő 2008. augusztus 1-én fennálló hozzávetőlegesen 100 millió forintos szállítói állományt 2009 végére sikerült gyakorlatilag nullára csökkentenünk. Reméljük, hogy partnereink értékelik a színház fizetési fegyelmében beállt változásokat.
- A válságot megérezte a színházszerető közönség is. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a színházi élményt…
 - Amennyire eszközeink, kereteink engedik, igyekszünk segíteni. Ezért a tavalyi évadban, Mikulás napján a Bogármese című előadásból egy teljes házat ajánlottunk fel a rászorulók részére, és jótékonysági musicalgálát rendeztünk Hangok hídján címmel a Viktória Rehabilitációs Központ javára. Művészeink közreműködtek a püspökség által kiadott, Fehérvári Karácsony 2008., és a Fehérvári Karácsony 2009. című CD-n is. Tavaly a bevétel a Családok Átmeneti Otthonát illette, idén a Fejér Megyei Szent György Kórház Gyermekosztályának, EKG- készülék beszerzésére gyűjtöttek. A 2009/2010-es évadban teátrumunk megnyitotta a Thália tenyerén bérletet, amelyet jótékony céllal, rászorulókat gondozó szervezeteknek ajánlottunk fel – így kívántunk hozzájárulni az érintettek lelki gazdagításához, épüléséhez.
- Hogyan alakul a kapcsolat a város más kulturális intézményeivel?
- Székesfehérváron kitűnő intézményvezetők dolgoznak, a kultúra igazi elhivatottjai, egyre szorosabb a velük való együttműködés. Csak néhány példát említek: a Városi Könyvtár segített színházunk könyvtárának kialakításában, színészeink mesét mondtak a könyvhéten. A Deák Képtár által rendezett Kortárs Fesztiválon részt vettünk A gát című előadással. A Szent István Király Múzeum „Ilyen tavasz csak egy volt életemben 1848-2009” című kiállításának multimédiás anyagát mi állítottuk össze, Demeter Zsófia igazgató pedig rendszeresen ír Rivalda című magazinunkba.
- Mi volt a legnagyobb nehézség 2009-ben?
- Nehézség nem jut eszembe, csak megoldandó feladat. Úgy érzem, zömében helytálltunk.
- Mi volt a legnagyobb öröm?
- Olyan előadások születtek, amelyeket országos kitekintésben is büszkén vállalhatunk. Minden elkészült időre, s ami a legfontosabb a színházi szakmában: értéket teremtettünk és közvetítettünk.
- Mit kíván a közönségnek az új esztendőre?
- További jó előadásokat, emlékezetes, élménydús színházi estéket!
M. M.
|
