Menszátor Héresz Attila

– Miért éppen Jászai Mari?

– A Színművészeti Főiskola könyvtárában bukkantam rá a naplójegyzeteire, bennük egy igen csípős felvetésre: "Miért nem adnak a színházigazgatóknak csak pénzt, színház nélkül?". Jászai haladó gondolkodású művésznek számított a maga korában, olyan ember volt, aki nem fogta be a száját, és nem "működött" úgy, ahogyan sokan elvárták volna tőle. A színházi szakma árnyoldalairól alkotott véleményét - elvéve az utókor olvasóinak nosztalgikus illúzióit - nem rejtette véka alá. A színháztörténet meghatározó alakja volt, s bár számos nagy szerepben alakított zseniálisat, nem elégedett meg a ráruházott feladatokkal. Hamletet akart játszani - fixa ideája volt, hogy férfinak kellett volna születnie.

– Így már érthető a laikus számára, hogy jutott eszébe férfiként egy színésznő bőrébe bújnia. Bár a jelmeze kissé bizarr...

– Fel sem merült bennem, hogy szoknyát húzzak, és magas sarkú cipőben flangáljak a színpadon. Nem akartam realista térbe helyezni a történetet. Abból indultam ki, hogy a művésznő emlékére készült dombormű életre kél. Jászai kikéri magának, hogy álságos módon tereket és villamosmegállókat neveznek el róla, mert az ellentmondásban van azzal, ahogyan vele bántak... Egy paravánszerű panel mögött állva alakítom őt; csak az arcom és a kezeim szabadok, ami áttételesen a színésznő még életében megtapasztalt gúzsba kötöttségét is szimbolizálja.

– A darabról írt kritikában olvasom, hogy "Bohóctréfa, a szó legnemesebb értelmében". Nevettet is a drámában?

– Közönsége válogatja. Volt, ahol visszafojtott lélegzettel nézték végig a produkciót, de zömében mulatni szoktak a fanyar humoron, amivel át van szőve a darab. Többször is megszólítom a nézőket az előadás során, így még közvetlenebb, életszerűbb a velük való kapcsolat.

– Fellépett már Székesfehérváron?

– Egyszer játszottam egy kisebb szerepet a Vörösmarty Színházban a Liliom című darabban, amikor még nem volt a teátrumnak saját társulata. Nemrég pedig a Fezen Klubban a Doors emlékzenekar és a Duende együttes énekeseként volt szerencsém találkozni a fehérvári közönséggel egy kiváló hangulatú koncerten. Megszerettem ezt a várost, öröm lesz visszatérnem újra.

Méhes Mónika

Reflektorban:
• A gyász szólamain – interjú Drahos Bélával
• Eleven aggyal – interjú Dolák-Saly Róberttel