A dramaturg eszköze az érvelés

2017. 04. 27.

A Vörösmarty Színház Írók reflektorfényben c. irodalmi szalonjának április 19-én Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg volt a vendége – akivel az est végén villáminterjút készítettünk.

Radnóti Zsuzsával Perczel Enikő dramaturg és Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója beszélgetett Esterházy Péter drámáiról. Az est egyik különlegességét az adta, hogy Esterházy Mercedes Benz c. darabjából olvastak fel részleteket a társulat színészei. 

Villáminterjú Radnóti Zsuzsával:

Szikora János az est elején viccesen azt mondta a köszöntőjében, hogy Ön nemcsak dramaturg, hanem színházi kerítőnő is. Mennyire tudatos ez a „tevékenysége”?

R. Zs.: Igazán megtisztelő Jánostól ez a visszajelzés, de nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy több olyan nevet és színházat felsorolhassak, akiket valamilyen módon én hoztam egymáshoz közel. Nagyon sok találkozás és több kudarc kellett ahhoz, hogy egy adott darabhoz megtaláljam a megfelelő rendezőt, színházat, vagy pedig egy írót össze tudjak hozni egy rendezővel, vagy egy írót rá tudjak venni arra, hogy írjon egy darabot. Mivel régóta vagyok a pályán, azt is örömmel elmondhatom, hogy valóban sikerült közreműködnöm néhány nagyszerű találkozásban.

Még ma is sokszor találkozunk azzal a kérdéssel, hogy mit csinál egy dramaturg? Ön mit szokott válaszolni erre a kérdésre, mi egy dramaturg feladata?

R. Zs.: Magyarországon hosszú ideje csodálatos dramaturgok vannak, csak néhány nagy nevet említek, Fodor Géza például, aki a Katona József Színház egész szellemi működését meghatározta, vagy az én mesterem, Czímer József, aki előttem dolgozott a Vígszínházban, és a Pécsi Nemzeti Színház egy nagyon szép korszakot köszönhet neki, mert írókat és darabokat tudott ajánlani az ottani igazgatónak. A dramaturgság egy komoly szakma, és a dramaturgtól is függ, mennyit tud kinyerni egy színház életében a fontosságával.

A kérdésre válaszolva: a dramaturg a színpadi szövegért felelős. A felelősség azt jelenti, hogy akár én javasolok egy darabot, akár a rendező, törekednem kell arra, hogy ahol a szöveg megkívánja, ott rendbe kell hozni. A próbán én vagyok az objektív szem, akinek jelezni kell a rendező felé, ha például elcsúsztatta a figurát, hangsúlyosabbá tette, mint amennyi a jelentősége, vagy túlbeszélteti a szereplőt – tehát a rálátás képességét is kell tudnom.

Egy dramaturg mennyire kell erőteljesen képviselje az álláspontját? Ön mennyire erőteljes dramaturg?

R. Zs.: Nem vagyok erőteljes személyiség, akkor tudok erőteljes lenni, ha valaminek, ami le van írva, látom, hogy mi a problémája, és ha van megoldásom rá (legalábbis azt hiszem), akkor nagyon tudok érvelni. A dramaturgnak nincs hatalma, az érvelés képessége az eszköze, és azt olyan csendben lehet csinálni, hogy az nem igaz; és minél csendesebben próbálja elmondani az ember, talán annál hatásosabb.

Az akadémiai székfoglalóját Esterházy Péter drámáiból írta, miért épp ebből?

R. Zs.: Erről szólt az egész este: egy csodálatos prózaíróról van szó, akinek a prózáival és az azokról szóló tanulmányokról Dunát lehetne rekeszteni. A drámáival viszont az irodalmi közvélemény nem foglalkozott, és a színházi közvélemény is lassan kezdett rájönni arra, hogy itt egy milyen nagy életműről van szó. Azzal is kezdtem az akadémiai székfoglalómat, hogy megpróbálok szerény mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy Esterházy Péter drámaírói életműve bekerüljön a színház vérkeringésébe azáltal, hogy ismertetem, elemzem, beszélek róla ott, ahol tudok. És lám, ez egy csodálatos érzés nekem, hogy itt ülünk a székesfehérvári Vörösmarty Színházban egy beszélgetés után, ahol Szikora János igazgató-rendező úr elmondta, hogy meg szeretné csinálni a Mercedes Benzt, annyira megtetszett neki. Ennél nagyobb boldogság egy dramaturgnak nincsen.

Mitől olyan különlegesek Esterházy darabjai?

R. Zs.: A nyelv varázsától, ugyanolyan nyelvművész, mint a prózáiban. Egy újfajta dramaturgiát teremtett, ugyanis a magyar színház a lineáris történetvezetést szereti, azt tudja a legjobban, ez Csehov, Ibsen gyönyörű hagyománya, de van a színháznak egy egészen más, fejre állított módja is: ezt a fajta szokatlan ugrálást a történetben, az időben, a szereplőváltásokat és a nyelv zsenialitását tudja Esterházy.

Az est beszámolója ITT olvasható.

Képgaléria