Fehérvártól Kanadáig

2016. 12. 14.

Pálfi György legújabb filmjében, Az Úr hangjában társulatunk tagja, Kiss Diána Magdolna játssza az egyik főszerepet. A forgatáson megélt legkedvesebb élményeiről, eddigi filmes tapasztalatairól beszélgettünk vele.

Hogy kerültél be Pálfi György új filmjébe?

K. D. M.: Gyuri kért fel a szerepre, én pedig szívesen mondtam igent. Az Úr hangjának forgatókönyve Stanislaw Lem író műve alapján készült, Kanadában, az Egyesült Államokban és Magyarországon forgattunk. Egy fiatal férfiről szól, Péterről, aki Amerikában keresi a családját, miután rég nem látott apját vélte felfedezni egy tudományos dokumentumfilmben. Stanislaw Lem sci-fije ebbe a történetbe gyűrűzik bele, de nem szeretnék spoilerezni.

A filmben három magyar színész játszik: Polgár Csaba, Bánsági Ildikó és én, a többiek kanadai és amerikai színészek voltak. Fekete Ádám a produkció dramaturgja és Pohárnok Gergely az operatőre.

Mesélj egy kicsit a filmbeli karakteredről.

K. D. M.: Egy Dóra nevű lányt alakítok, aki a főszereplő barátnője. Egy fiatal szociológus lány, akinek a történet szerint élete csúcspontja következik, ugyanis New Yorkba utazik egy szociológiai konferenciára előadást tartani. Elkíséri őt a párja is, Péter, akit Polgár Csaba alakít. Péter egy idő után leválik Dóráról, hogy megkeresse a családját. Dóra követi mindenhová ezt a férfit, mert nagyon szerelmes belé, tőle vár egy biztos életet, vele szeretne családot alapítani. De Pétert nagyon nehezen lehet utolérni és megközelíteni, mert teljesen a saját története bűvöletébe került. Dóra meg egy céltudatos nő, nem akarja elengedni Pétert.

Milyen volt a csapat és a staff?

K. D. M.: Egészen más tempóban dolgoznak, mint amit én a magyarországi forgatásokon tapasztaltam. Úgy láttam, hogy problémamegoldásban nem annyira gyorsak és találékonyak, mint mi. Emellett rendkívül elkényeztetett munkakörülmények veszik őket körül, hiszen a művészeket védő szakszervezet nagyon kiterjedt és komplex, hatékonyan, jól működik.

A forgatás alatt rengeteg kedves emberrel ismerkedtem meg, jó hangulatban dolgozott együtt a stáb. A sminkestől kezdve a beauty-csapatig mindenki aranyos volt, bármit kérhettél, azonnal segítettek megoldani. Az öltöztetőnk, Alejandro személyében egy fantasztikus dél-amerikai származású embert ismerhettünk meg, ő nagyon hamar ráhangolódott a magyar mentalitásunkra és humorunkra – a cinikus humorunkat nem igazán értették a kanadaiak, de egy idő után rákaptak az ízére, és vették a lapot.

Mi adta ennek a forgatásnak a különlegességét?

K. D. M.: Nagyon sokat kellett angolul beszélnem, és mivel most megyek angolból nyelvvizsgázni, így nagyon izgultam, hogy azt a nagy mennyiségű angol szöveget hogyan fogom megtanulni. A rendező egyik kérése az volt, hogy ha lehet, improvizáljunk, ami ugye egy frissen angolul tanuló embernek elég nehéz. De hál’ istennek jól ment.

Mi volt a legkedvesebb pillanatod a forgatás alatt?

K. D. M.: New Yorkban forgattunk néhány jelenetet, és egyik éjjel négyen – Pálfi Gyuri rendező, Alejandro, az öltöztető, Polgár Csaba és én – elmentünk sétálni, jártuk a New York-i utcákat, papírzacskóból söröztünk, bementünk az Empire State Buildingbe. Nagyon különleges élmény volt megtapasztalni a hatalmas metropoliszt, azt az érzést, amikor belevegyülsz a város sűrűjébe, de mégsem érzed azt, hogy bármikor eltévedhetsz.

Hogy látod, Magyarországon mennyire nehéz vagy könnyű egy filmbe bekerülni?

K. D. M.: Rendezőfüggő. Akadnak olyan rendezők, akik kifejezetten olyan színészeket keresnek, akik nem játszottak még filmben. Viszont szomorúan látom, hogy van egy „jól bejáratott” celebközeg, akik minden produkciót elvisznek, és nagyon sok tehetséges fiatalnak esélye sincs bekerülni a filmezés világába. Ez a jelenség azon rendezők vagy produkciók számlájára írható, akik nem mernek bevállalni új arcokat, pedig szerintem van jó néhány olyan színházban játszó színész, akiket a nézők szívesen látnának a mozivásznon is.

Tudatosan keresed, hogy filmezhess, vagy ha megkeresnek, elvállalod, de nem kutatod a lehetőséget?

K. D. M.: Számomra a filmezés nehezebb és mélyebb munka, máshogy érdekes, mint színpadon lenni. A filmen valódi, tiszta érzelmekkel kell dolgozni, nyilván a színpadon is, de a kamera mindent lát, nem lehet hazudni, minden rezdülésednek igaznak kell lennie. Mivel a forgatási jelenetek sorrendje sem időrendben történik, ezt szellemileg és érzelmileg követni nagy feladat. Vannak olyan színészek, akik technikából megoldják, például nagyon sok amerikai színész így dolgozik, és vannak, akik mindent mélyen átélnek, szerintem ők egy idő után biztos megbolondulnak.

A Munkaügyek c. sorozatot hogy élted meg?

K. D. M.: Nagy buliként éltem meg, kedves nyári bohóságként. Mondjuk mindennap ötkor kellett kelni, szóval az elég fárasztó volt, de megérte. De nem volt súly a vállunkon, nem volt teljesítéskényszerem, mert olyan összeszokott csapattal dolgoztunk, hogy mindent meg tudtunk oldani, nem voltak feszültségek. Nagyon megszerettem a csapatot! Kár, hogy vége van…

A New York-i fotókat és videót Kiss Diána Magdolna bocsátotta rendelkezésünkre.

További fotók: magyar.film.hu és a Munkaügyek Facebook-oldala.

Képgaléria