Szemadám György festőművész, író 1947-ben született Budapesten. Személyiségének és festészetének indulását Vaszkó Erzsébet befolyásolta, alakította. Mellette korai munkáira Bálint Endre, Barcsay Jenő és Korniss Dezső munkássága is hatott. Az 1970-es évek első felében több happening és performansz résztvevője, organizátora volt, melyeket a kor kultúrpolitikája, mint minden avantgárd megmozdulást, a rendszer elleni provokációnak tekintett. 1969 óta kiállító művész. 1978-tól számtalan publicisztikát, esszét, képzőművészeti, fotó- és filmkritikát, kultúrtörténeti és művészetelméleti tanulmányt tett közzé. 1982-1984 között az Amatőr Képzőművészek Tanácsának elnökeként, 1989-1993 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti) Műhelyének vezetőjeként, 1992-1995 között a Magyar Festők Társaságának társelnökeként tevékenykedett. 1993-ban a Magyar Mozgókép Közalapítvány animációs szakkuratóriumának elnöke lett. 1993-ig rendszeresen vezetett alkotótáborokat és végzett művészetterápiás munkát. 1997-1999 között a Magyar Televízió Vizuális Művészetek Szerkesztőségének vezetője volt, több képzőművészeti műsorát is láthattuk. 

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának rendes tagja, 2014-től az akadémia elnökségi tagja. Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, Munkácsy Mihály-díjjal, Simsay Ildikó-díjjal. 
Festményei stilizált, jelszerű állatokat, sokszor madarakat megjelenítő, elvont formatöredékeket bemutató ábrázolások, melyeknek stiláris jellemzői a redukált formák, a hangsúlyos színmezők és a határozott kontúrok. Képein elszigetelt festői jeleknek, azok összefüggésének tárgyi azonosíthatósága helyett egy-egy idea tárgyiasul a festői jelek logikus vagy illogikus kapcsolódásában, s ezek a gondolatok hol technikailag rendkívül kimunkáltan, hol a technika milyenségére kérdeznek rá, vagy emberi problémákat feszegetnek. 

A kiállításon a művész archív pigment nyomataiból kapunk válogatást, melyek már többször, nagy sikerrel mutatkoztak be a közönség előtt.

A művész így vall a kiállításról: 
„A képzőművészet és a fotográfia az utóbbi évtizedekben nem csak elválaszthatatlanná lett, de a két – korábban egymástól technikailag markánsan eltérő – művészeti ág, szemléletében is megtermékenyítette a másikat. Képzőművész lévén, fotóim valami olyasmiről szólnak, amit a képzőművészet eszközeivel nem tudok elmondani. Mágikus helyekről és pillanatokról, amiket csak a fotográfia tud rögzíteni „itt és most”. 

A kiállítást megnyitotta: Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja

A kiállítás megtekinthető: 2015. február 13. és március 10. között