Negyven évvel ezelőtt, 1977-ben mutatták be a Szikora János főszereplésével készült, Kihajolni veszélyes! c. magyar filmszatírát. A négy évtizedes jubileum tiszteletére filmvetítéssel egybekötött találkozóra invitálták az alkotócsapat tagjait és a vasútszerető érdeklődőket.

Az alkotásban a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója mellett olyan színészóriások szerepeltek, mint Bodrogi Gyula, Tomanek Nándor és Koltai Róbert. Szikora János még végzős hallgatója volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakának, amikor felkérték a bliccelésen rajtakapott, isten háta mögötti vasútállomáson ragadt Ferencz Károly szerepére. Zsombolyai János rendező elsősorban nem egy tapasztalt színészt keresett a főszerepre, hanem egy olyan illetőt, aki kellően egyedi karakternek tűnt. Így esett a választás az akkor már jogász végzettséget szerzett rendezőhallgatóra, akiben Zsombolyai megtalálta a keresett renitens figurát.

A történet kezdetén forgalmi okokból megállítanak egy Budapest irányába tartó vonatot az almamelléki vasútállomáson. A járműről leszállítják a jegy nélkül utazó Ferencz Károlyt, aki pénz és egyéb értékek hiányában kénytelen az állomáson maradni. Így alkalma nyílik megismerni az ott dolgozó különös alakokat, majd egy váratlan tragédia kapcsán – melyet hiába jelzett előre az állomásfőnöknek – gyanúba keveredik.

A forgatás negyvenedik évfordulója alkalmából Lepesi Zoltán László, Németh Péter és Tóth Bálint filmtörténeti rendezvényre hívták az alkotókat és az érdeklődőket. Az Almamellékről kisvasúttal megközelíthető Sasréten, augusztus 12-én megrendezett találkozón részt vettek a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület tagjai, illetve a film egykori statisztái is. Az esemény díszvendége a főszereplő, Szikora János Jászai Mari-díjas magyar rendező, érdemes művész volt.

A filmet a benne rejlő politikai vonatkozás miatt akkoriban cenzúrával igyekezték gáncsolni, ez viszont nem volt elég ahhoz, hogy eltűnjön a köztudatból. „Az eredeti befejezés szerint a bekövetkezett balesetet egy az egyben az én karakterem nyakába varrták volna, de ezt a motívumot akkoriban rendszerkritikának tekintették, így más véget kapott. Nézettség terén egyébként sikeres film volt, bár a forgalmazók inkább igyekeztek hallgatni róla, minthogy promotálták volna” – osztotta meg a sajtó képviselőivel a film főszereplője.

A színházigazgató a filmvetítést követő, remek hangulatú beszélgetés során kulisszatitkokat, a forgatáson történt érdekességeket osztott meg a résztvevőkkel. Ezt követően a Verebély László Vasúttörténeti Egyesület elnöke a múzeumi gyűjteményből egy ma már ritkának számító, hetvenes évekbeli vasutas sapkát adott át Szikora Jánosnak. A jelenlévők a közös ebéd után a kisvasúthoz vonultak, ahol a fotózkodás és az autogramok begyűjtése után elbúcsúztatták a Vörösmarty Színház igazgatóját.