Az előadás próbafolyamatát egy különleges vendég látogatása tette emlékezetessé. A világhírű zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás Mozartról és Salieriről, zenéről, alkotásról, csodákról és az életről beszélt az előadás alkotóinak. „Mozarté a legszellemibb zene. Itt nincs anyag, minden megfoghatatlan: és ez is a művészet lényege. A racionális agyammal nem tudom megmondani, miért ő a legnagyobb, emocionális tudatsíkon mégis érzem” – mondta a zongoraművész, aki gyönyörű játékával is megörvendeztette az előadás alkotóit: játéka, szavai, lénye által mindenkihez közelebb hozta a zsenit. Nem csak Mozart zsenijét. A sajátját is.

{phocagallery view=category|categoryid=39}

A zseni: szabálytalan, zabolátlan, játékos, őrült, szeretnivaló. A középszer: szabályos, ambiciózus, derék, kiszámítható, visszataszító és csak addig lehet sikeres, amíg a zseni árnyékot nem vet rá.
Peter Shaffer minden korban aktuális problémát tesz meg darabja tárgyának: a tehetséges művész kiszolgáltatottságát a sznobizmussal, a korlátoltsággal szemben. Amikor fél-tehetségek kerülnek pozícióba, hogy azután kiszorítsák azokat, akik tehetségesebbek, jobbak náluk.
A sztárkultusz korát éljük, a „bárkiből lehet sztár” korát. A csúcstechnológia elképesztő emberi teljesítményeket eredményez, ami a művészetre is hatással van. És pillanatok alatt bárki, bármivel a világ figyelmének középpontjába kerülhet. Mégis, az országot lázban tartó tehetségkutató dömping arról árulkodik: az emberiség szomjúhozza a tehetséget.
Az Amadeusban két kivételes egyéniség, Salieri és Mozart találkozik és kényszerül egymás mellett alkotni. Ez a találkozás lesz mindkettejük tragédiája.
Salierinek megadatott, ami Mozartnak nem: egzisztencia, előkelő udvari állás, kibontakozási lehetőség. Mozartnak viszont megadatott, ami Salierinek sohasem: szabadság és a határtalan zenei zsenialitás. Igazságtalan vagy sem: az utókor már csak ez utóbbira emlékezik.

Az Amadeus bemutatóját 2015. február 21-én tartjuk.

Szereplők: Hirtling István, Lábodi Ádám, Varga Gabriella, Egyed Attila, Blaskó Borbála, Závodszky Noémi, Váradi Eszter Sára, Tűzkő Sándor, Kozáry Ferenc, Kelemen István valamint a Vörösmarty Színház tánctagozata és a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés hallgatói.
Díszlettervező: Magyarósi Éva; Jelmeztervező: Kárpáti Enikő; Zene: Dobri Dániel; Dramaturg: Perczel Enikő; Mozgás: Blaskó Borbála; Rendező: Hargitai Iván

Fotók: Maczkó Csaba