Újra szeretni kell!

2015. 01. 05.

 

A Vörösmarty Színháznak 1995 óta van saját társulata: Závodszky Noémi azóta tagja a fehérvári színháznak. Ennek apropóján született a Szeretni kell, ennyi az egész… című jubileumi műsor: december 14-én a színésznő szívének kedves jeleneteket és dalokat adott elő kollégáival a nagyszínpadon. Tűzkő Sándorral a Finito és a Bor, mámor, szerelem egyik jelenetét, Buch Tiborral az Ibusár kettősét, míg Hirtling Istvánnal az Illatszertár Asztalos-Balázs párosát játszották el, de Kozáry Ferenc és Miller Zoltán is énekelt-táncolt az esten. Néhány monológ is elhangzott Závodszky Noémi előadásában: míg a színésznő a Stuart Mária Erzsébeteként komoly volt és hideg, addig a Plazma Rékájaként az egész nézőteret nevetésre késztette.

Az est házigazdája Horváth Péter, a Vörösmarty Színház egykori művészeti vezetője volt, aki pályájáról, családjáról beszélgetett Závodszky Noémivel. „Nem is kell elmondanom, hiszen mindenki tudja, hogy Závodszky Noémi egy tüneményes, gyönyörű nő. Erről én már régen meggyőződtem. 1999-ben a Körmagyart rendeztem, Nonó volt az Utcalány. A harmadik próbán egy furcsa parókában és napszemüvegben jelent meg, és azt mondta: Nem adom az arcom ehhez az utcalányhoz, ehhez az utolsóhoz! Feltehetően csúnyákat mondtam neki ijedtemben és meglepetésemben. Hiszen az volna ennek a játéknak a lényege, hogy az arcunkat, a szívünket, a mindenünket a szerepnek adjuk, és mások legyünk, mint valójában. Ez a közös munka mindkettőnk számára emlékezetes marad. Ettől a furcsa, lányos, tisztességes női gesztustól örökre a szívembe zártam. Dolgoztunk még párszor együtt: Nonó ellenállhatatlan, és én nagyon szeretem” – mesélte Horváth Péter.


Míg Závodszky Noémi színészkollégáival közösen idézte fel legemlékezetesebb szerepeit, Szakál Attila, Gál Gergely, Nagy Attila József és Rovó Tamás meg is táncoltatta a színésznőt. „Horváth Péter Kakuk Marci-rendezésében találkoztam először Nonóval: ő Pattanó Rozit alakította, én voltam az előadás koreográfusa. Egyik jelenetben tangóznia kellett, és kiderült, hogy akárcsak én, ő is a szíve csücskének tartja ezt a táncstílust. Néhány év múlva én is Fehérvárra kerültem, és több darabban dolgoztunk együtt. Most meg ismét együtt tangóztunk” – mondta Szakál Attila koreográfus.


Buch Tibort is arra kértük, idézze fel a közös múltat. „Nonóval van múltunk, jelenünk, és remélem, jövőnk is. Azt hiszem, akkor tud igazán izgalmassá válni a színpadi jelenlét, akkor tudunk igazán emberi viszonyokat mutatni a nézőknek, ha mi, színészek sem vagyunk közömbösek egymás számára. Nonóval van köztünk egy fura vibrálás, kapocs: színészként sok intimitást élünk meg, és ez a hétköznapjainkra is rányomja pozitív bélyegét. Nagyon jóban vagyunk. Azt is mondhatnám, olyan természetes Nonóval játszani.”

Závodszky Noémi az előadás utáni napokban is mosolyogva, boldogan közlekedett a színházban. A színésznőt a készülődésről faggattuk. „Ennyire komplex dolgot soha életemben nem csináltam. Régi előadások jeleneteit olvasgattam vissza, dalokat kerestem, táncokon gondolkodtam – sok időbe tellett a műsor összeállítása, ám mindig hallgattam a megérzéseimre” – meséli a színésznő, aki két, számára nagyon fontos kollégát is felidézett az esten. „Rögtön abban a pillanatban, amikor a Szikora János igazgató az évadnyitó társulati ülésen kimondta, hogy december 14-én önálló műsort tarthatok, egyből az jutott eszembe: ez Kállay Ilona, azaz Ciluka születésnapja! Tudtam, hogy meg kell idéznem őt is ezen az esten, hiszen nagyon sokat jelentett nekem. Mint ahogyan Szakácsi Sándor is: mindketten nagyon kedvesek voltak a lelkemnek, nagyon kötődtem hozzájuk. Sajnos egyikük sincs már köztünk, de úgy éreztem, beszélnem kell róluk az esten. Így is történt” – mondta Závodszky Noémi.

Előadás közben is gyakran felharsant a nevetés, a taps – ám a végén meg szűnni sem akart a taps. „Soha nem láttam-hallottam ilyen szűnni nem akaró, állva tapsoló közönséget. Már-már zavarba ejtő volt. Éreztem, hogy a lesírtam a festéket a szememről. Épp Buch Tibi állt mellettem, és kérdően ránéztem: Ilyenkor mit kell csinálni? Azt mondta: Hajolj meg még egyszer! Ez már a nyolcvanadik meghajlásunk után volt, de még mindig zúgott a taps... Elképesztően felemelő érzés volt. Éreztem a nézők őszinte szeretetét. Soha nem fogom, és nem is akarom elfelejteni ezt” – mesélte a színésznő.

A siker után nem volt kérdés: Závodszky Noémi Szeretni kell, ennyi az egész… című műsorát újra játszani kell! A következő előadás 2015. február 14-én lesz.

 

Fotó: Maczkó Csaba

{phocagallery view=category|categoryid=33}

Képgaléria