Nagy négyes barátság

2017. 02. 17.

Javában próbál az Illúziók csapata: Ivan Viripajev kortárs orosz szerző darabját Hargitai Iván állítja színpadra négy kiváló színésszel. A Rózsavölgyi Szalonnal közös előadásban két házaspár groteszk humorral megírt történetét ismerhetjük meg. A darabról Debreczeny Csaba mesélt.

Milyen karaktert játszik Viripajev művében?

D. Cs.: A történet egy nagy négyes barátságról szól két házaspár között. Egy teljesen hétköznapi figurát játszom, egy mindannyiunk által, önmagunkból megfogalmazott embert, aki tényleg bárki lehetne. Ebben a darabban mindvégig benne van a múltjuk, jelenük és jövőjük, de az, hogy éppen melyik résznél tartanak, teljesen megfoghatatlan. Ha elárulnám, mit is jelképez az elmúlt ötven évük, amiről beszélnek, felfedném a darab csattanóját.

Mit gondol, miért szemelte ki a szerepre Hargitai Iván?

D. Cs.: Ezt tőle kéne megkérdezni, nem tudom. Nagyon régen, 22 éve dolgoztunk együtt utoljára. Egy biztos, korosztályilag pont passzolok a szerepre.

Egyelőre a próbafolyamat elején járunk, milyen kihívásokat tartogat a szerep? Úgy hallom, van zene, koreográfia.

D. Cs.: Kiválasztottunk egy teljesen hétköznapi eseményt. A házaspár eljár teniszezni, és a tenisz a tánc, a játék, az egymásra odafigyelés, az egymás iránt érzett szeretet, harag, gyűlölet szimbolikájaként szerepel a történetben.

Színészként mennyire áll közel a Rózsavölgyi Szalon intim játéktere? Más energiákat, színészi eszközöket kell használni, mint a nagyszínpadi előadásoknál?

D. Cs.: Ez egy szakmai kérdés. Ha elég ügyes és jó a színész, akkor minden térre és helyzetre megtalálja a színt, gesztust, amivel betölti a teret, de a színészet mindig ugyanarról szól, csak a színek és kifejezésmódok változnak. Most játszom itt először. A darab a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közös produkció, tehát mindkét helyen játsszuk. A Rózsavölgyi Szalon nézőtere hosszabb, a Vörösmarty Színház stúdiója pedig szélesebb, csak ennyi a különbség.

Tavaly 15 év után eljött az Örkény Színház társulatából. Milyen a szabadúszó élet?

D. Cs.: Fontos volt számomra az Örkény társulatához tartozni, de már nem értek ugyanazok az impulzusok, lehetőségek, ezért váltanom, lépnem kellett. Ennek megvan a jó és rossz oldala is, mert szívem szerint továbbra is szeretnék társulathoz tartozni, és ez ma is az Örkény lenne. A szabadúszás azért izgalmas, mert élvezem, hogy számomra új vagy kedves helyeken és emberekkel dolgozhatok, ahol más élmények és helyzetek érnek.

Bemutató a Rózsavölgyi Szalonban: 2017. március 3., a Vörösmarty Színházban: 2017. március 11.

Forrás: színház.hu

Fotók: Kiss László, Éder Vera

Képgaléria