Hatvannégy éves korában elhunyt Kocsis Zoltán. A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója, a kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművészre és karmesterre Szabó Attila, színházunk gazdasági tanácsadója emlékezik egy személyes történettel.

Emlékszem, ő is munkamániás volt. A Nemzeti Filharmonikusok régi székhelyén, akkor már csak két irodában volt világosság.

Az egyik pillanatban kivágódott egy ajtó. Rémülten néztem ki a folyosóra, hogy mi történhetett. Zoli már jött velem szembe és hangosan kiáltotta: ezt elrontotta, nagyon elrontotta! Zoli! Ki rontott el és mit? Kérdeztem meglepődve. Közben átfutott agyamon az összes aktuális feladat.

Hát a mester! Egy hangot rossz helyre tett. Az eredeti műben, a saját rendszerében elrontott egy hangot. Bartók Béla.

Kocsis Zoltán éppen az átiratát készítette, amikor ez – számára és csakis az ő számára – kiderült. De Kocsis Zoltán ezt is a helyére rakta. Mert ő mindent tudott a zenéről, Bartókról, még a szándékait is.

Én akkor nem tudtam, hogy kiváltságos ember vagyok, mert egy igazi géniuszt ismerhettem testközelből, aki gyarlóságával együtt is képes volt az együtteseire, az országra és a világra is hatást gyakorolni!

Nyugodjon békében!