„Amikor betoppan az élet és választani kell”

2016. 09. 29.

Október elsején lesz az 56 csepp vér című musical bemutatója Szikora János rendezésében. A darab írójával, a József Attila-díjas Horváth Péterrel beszélgettünk. Az alkotót az ’56-os eseményekkel való személyes kapcsolatáról, a mű születéséről kérdeztük.

Mi inspirálta tíz évvel ezelőtt, hogy az 1956-os eseményeket feldolgozza?

H. P.: Az életem erősen érintett az ’56-os forradalom által; édesapám volt a szegedi forradalom egyik vezetője; utána őt bebörtönözték, a családunk széthullott, az életünk megváltozott. Ez a történelmi eseménysor szorosan együtt él velem. Nagyon sok műfajban feldolgoztam a témát az elmúlt évtizedekben: novellában, regényben, játékban, színdarabban. Amikor Pintér Tamás barátom felvetette, hogy csináljunk belőle zenés játékot − a fiatalok számára egy musicalt −, akkor úgy gondoltam, olyan módon kellene ezt megírni, földolgozni, ami kortól függetlenül minden fiatal szívéig eltalál.

Miért találta izgalmasnak, hogy egy Romeo és Júlia történet adjon keretet a darab eseményeinek?

H. P.: Pintér Tamás barátom keresett meg, hogy írjunk ’56-ról egy Romeo és Júlia történetet. Én ezt szó szerint értettem. Ő arra gondolt természetesen, hogy van az egyik oldalon egy fiú, a másikon egy lány, mint Shakespeare-nél, és ebből az alaphelyzetből bontakozik ki a történet, de én ennél többre gondoltam. A miértnek pedig van egy székesfehérvári vonatkozása: amikor itt, a színházban művészeti vezető voltam, találkoztam egy Fehérvárról Dél-Afrikába költözött rendező fiúval, aki megkeresett engem, hogy szeretné színre vinni Shakespeare Romeo és Júliáját ’56-os köntösben, díszletben. Ez a gondolat mindig ott volt hátul, a kisagyamban, és amikor Pintér Tomi fölvetette az ő ötletét, akkor nekem egyből beugrott, hogy a Shakespeare-hősök sztoriját csináljam meg áttételesen és bizonyos értelemben konkrétan is. A jelmezbálon az én hőseim, Júlia és Robi ezt a szerepet választják és így élik végig az eseményeket.

Mitől tud aktuális lenni ez a darab, amellett, hogy idén van a forradalom 60. évfordulója?

H. P.: A történet politikamentes, amit nagyon fontosnak tartok. Az elmúlt évtizedekben a forradalmat több oldalról, okból, érdekből, sokféleképpen mesélték, magyarázták, forgatták. Ez a színdarab ehhez a vitához semmilyen módon nem akar hozzászólni, viszont azt a helyzetet mutatja, ami mondjuk itt is megtörténhetne olvasópróba közben. Jön a hírnök, pihegve szól, hogy történt valami és azonnal állást kell foglalni. Le kell mondani a pályánkról, abba kell hagyni az olvasópróbát, haza kell menni, randevúzni vagy fegyvert kell szerezni. Sajnos a történelem időről időre olyan választás elé állítja az embereket, amik méltatlanok, amiket, ha lehet, akkor el kellene kerülni. Nem arra születtünk, hogy forradalmárok vagy árulók legyünk, hanem arra, hogy normális mederben éljünk és megpróbáljunk boldogulni és a lehető legjobbat kihozni saját magunkból, illetve barátainkból. Viszont mindig van olyan helyzet − nem kell okvetlenül rettenetes, véres dologra gondolni −, amikor betoppan az élet és választani kell. Ezt a helyzetet bárki át tudja élni, mert kicsiben mindenkivel előfordult. Úgy gondolom, hogy ez mindig aktuális lesz. Ebben a történetben a történelem szólt bele a sorsba. Egy másik történetben érdekek, perspektívák, az európai változások, a világ változásai szólnak bele az életünkbe – minden esetben valamilyen választ kell találni. Erre készít fel ez a darab, amellett, hogy az ’56-os forradalomnak és a hősöknek, az áldozatoknak, a veszteseknek és a „győzteseknek” egy igazán erős, színházszerű, nagyon szép emléket állít.

Egy igen beszédes, szuggesztív címről beszélünk. Mi befolyásolta a címválasztásnál?

H. P.: Ó, semmi! Egyszerűen csak arra ébredtem, hogy 56 csepp vérnek hívják ezt a színdarabot.

Milyen gondolatokkal ajánlaná az előadást a fiataloknak?

H. P.: Mihály Tamás barátom, aki az Omega együttes basszusgitárosaként élt az életéből legalább negyvennyolc évet, kiváló zenét írt ehhez a történethez. Ez a zene sodró erejű, élvezhető, dinamikus, megindító és mindenképpen mai. Érdemes meghallgatni, megnézni, és egyébként is érdemes színházba járni.

Képgaléria