Két évtizede alapította a Megadance Táncstúdiót, több száz tanítványa volt, akik közül többen nemzetközi karriert futottak be, húsz éve az motiválja, hogy minél több emberrel megszerettesse a táncot. Rovó Tamással beszélgettünk, aki június 5-én ünnepli táncstúdiója megalapításának huszadik évfordulóját.

Honnan ered a táncszereteted?

R. T.: Édesapám, Rovó Attila koreográfus által kerültem közel a tánc világához, úgy nőttem fel, hogy otthon azt láttam, apukám állandóan gyakorol, készül a különböző táncversenyekre, így akarva-akaratlanul „megfertőződtem”.

Magától értetődő volt, hogy szakmaként választod a táncot?

R. T.: Nem volt egyértelmű, hogy efelé szeretnék orientálódni, egyszer édesapám véletlenül észrevette, ahogy otthon, a tükör előtt táncolok, (én nem vettem észre hogy hazajött) onnantól kezdve elvitt az óráira. Tizennégy éves koromig csak hobbiszinten érdekelt a tánc, ekkor felvételiztem a balettiskolába, de autószerelőnek is jelentkeztem, mindkét helyre felvettek, végül a balettiskola mellett döntöttem. Épp nemrég néztem meg egy régi tévés nyilatkozatomat, 14-15 évesen az volt a vágyam, hogy ha sikerül elvégezni a balettiskolát, akkor a Rock Színház csapatába kerüljek. A sors iróniája, hogy mire lediplomáztam, a Rock Színház megszűnt, így a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem, ahol 12 évet töltöttem, utána kerültem a Vörösmarty Színházhoz, ahol immár 7 éve vagyok a társulat tagja.

Húsz éve, ahogy Győrbe szerződtél, megalapítottad a Megadance Táncstúdiót. Mi motivált elsősorban, honnan jött az ötlet?

R. T.: 1996-ban, amikor Győrbe kerültem, arra vágytam, hogy a színházi munkám mellett legyen egy saját tánccsapatom. Édesapámnak ekkor volt már egy jól működő tánccsoportja, ami motivált, hogy én is létrehozzak egyet, így megalapítottam Győr első hip-hop tánccsapatát, ez volt a Megadance Táncstúdió. Húsz fővel indult, és azóta is működik, 2009 óta Székesfehérváron, amire nagyon büszke vagyok.

Milyen stílusú táncokkal indult a Megadance?

R. T.: Először csak hip-hopot tanítottam, aztán bővült a repertoár különböző karaktertáncokkal (matróztánc, rocky, charleston), és az utóbbi időben igyekeztem minél inkább a színház világa fele orientálódni, ami azt jelenti, hogy nem csupán egy koreográfiát állítok össze, nemcsak a tánclépések dominálnak, hanem mindig van mögöttük egy alapötletre felépített történet és konkrét mondanivalóm. Megtanultam, hogy nem elég csupán a mozdulat, gondolatnak is kell lennie mögötte. Azt tanítom a gyerekeknek is, hogy gondolat nélkül nincs tánc.

Milyen témák foglalkoztatnak?

R. T.: Életszakasztól és hangulattól függ, tulajdonképpen az elmúlt húsz évben létrehozott koreográfiáimon végig lehet kísérni az életemet.

Ez azt jelenti, hogy az aktuális hangulatodhoz, állapotodhoz keresel zenét és mozdulatot?

R. T.: Igen, mindig egy meghatározó élmény, érzés indítja be a koreografálás folyamatát. Amikor táncolok, nem foglalkozom semmi mással, csak a pillanatnyi érzésekkel és a zenével. Erre jó példa a Keller János rendezte nőnapi műsor is, amiben szövegre kellett mozgást improvizálnom.

Hogyan tartod edzésben magad?

R. T.: Nem vezényelve tanítok, hanem a bemelegítéstől kezdve végigcsinálok minden gyakorlatot a tanítványaimmal, így lényegében állandóan mozgásban vagyok, ez karbantart.

Mit látunk a gálaműsoron?

R. T.: Azt el kell mondanom, hogy lényegében hármas évfordulóra készülünk: húsz éve vagyok végzett diplomás táncos, húsz éve tanítok és ugyanennyi ideje alapítottam a Megadance Táncstúdiót, ami tizenhárom évet működött Győrben, hét éve van jelen Fehérváron.

Sokszínű műsorral készülünk a gálaműsorra, a Megadance kilenc produkcióval lép színpadra, ezenkívül több vendégcsoport is fellép, akik valamilyen formában kötődnek hozzám. Itt lesz Bakó Gábor, akitől, úgy érzem, a legtöbbet tanultam, jön édesapám pécsi csapata, amelyben kezdtem a táncolást, a volt győri csapatomból is lesz vendég, Rákász Dániel, akit én tanítottam, és aki azóta nemzetközi karriert futott be. Az est házigazdája Váradi Eszter Sára és Keller János lesz, akik zenés műsorral is készülnek. Úgy gondolom, színes, izgalmas, az elmúlt húsz évhez méltó műsort sikerült összeállítani.

Hogyan összegeznéd ezt a húsz évet? Ami, valljuk be, nem kevés idő.

R. T.: Változatos, sok szempontból érdekes, nagyon sok siker és munka van mögöttem. A kezdetek óta az volt a célom, hogy minél több emberrel megszerettessem a táncot, és az évek alatt tanultakat szeretném átadni a gyerekeknek. Arra büszke vagyok, hogy sok volt tanítványom profi táncos lett, illetve hogy különböző versenyeken nagyon sok nemzetközi eredményt értünk el. Emellett a színházi munkáimmal is elégedett vagyok, sok remek lehetőséget kaptam, igazán kiváló rendezőkkel, koreográfusokkal és színészekkel dolgozhattam, szóval tartalmas húsz év van mögöttem, jólesik visszatekinteni.