"Elmélkednek és közben elfelejtenek élni"

2016. 04. 13.

A Vörösmarty Színház a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közösen ősbemutatóra készül: Robert Musil A rajongók című színművét Szikora János rendezi. A főszereplő Thomast megformáló Lábodi Ádámmal beszélgettünk a készülő előadásról.

Robert Musil A rajongók című színműve – mondjuk ki – nem egy könnyű olvasmány. Milyen volt találkozni a szöveggel?

L. Á.: Valóban nem egy egyszerű, hétköznapi szöveg. Az olvasópróba előtt egy héttel már megkaptuk a példányt, elolvastuk, ijesztő volt. Nehéz volt. Nem értettem… Azt viszont tudtam, hogy Szikora János már 25 éve kacérkodik ennek a darabnak a színrevitelével. Ha ez a mű számára nem lenne izgalmas és fontos valamiért, akkor fél év után egy fiókjának legmélyén találná magát és lehet, többször elő sem kerülne. De ez a darab egy „mánia”. Szerintem neki a próbák első szakaszában az volt a feladata, hogy ezt a mániát megértesse velünk. Hamar sikerült. Elképesztő ez az írás, ez a gondolatfolyam. Fontos lett nekem is.

Mi jelenti a nehézséget?

L. Á.: A rajongók szereplői nem hétköznapi módon beszélnek. A mondataik tele vannak filozófiával, költészettel. A szöveg maga művészi. Végletekig átgondolt minden egyes szava. De ez náluk nem egy csinálmány, egy felvett póz, hanem egész egyszerűen ők így beszélnek. Nekünk most az a legfontosabb feladatunk, hogy a szöveget úgy magunkévá tudjuk tenni, hogy ezeket a sűrűn egymást követő, többszörösen összetett gondolatokat megértsük, rendszerezzük, hogy aztán érthetően tolmácsolhassuk a nézők felé.

Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni.  

A történet a húszas években játszódik. A szereplők szinte kivétel nélkül a tudományokból élnek. Egyetemi tanárok, professzorok, matematikusok vagy filozófusok, pontosan nincs meghatározva. Ebben a korban rengeteg tudományos felfedezés lát napvilágot. A nagymennyiségű friss gondolat, és ezen gondolatok esetleges felfoghatatlansága, rendesen össze tud zavarni embereket. Hőseinkkel is ez történik.

Milyennek látod a te karakteredet, Thomast?

L. Á.: Egy metszően okos ember, olyan, akivel nem jó vitázni, mert azt érzed, hogy minden állításodat meg tudja cáfolni. Egy adott ponton olyan helyzetbe kerül, hogy egynéhány gondolatát revideálnia kell és saját magán túl kell tekintenie. Egy önző emberről van szó, aki kinyilatkoztat, ex cathedra beszél, ami sokszor már rombolja a közvetlen környezetét anélkül, hogy ő maga ezt észrevenné. A felesége el is mondja egyszer, hogy fél tőle. Ez az ember megtörik a történet során, de közben mégis nyer valamit: az újrakezdés lehetőségét. Számomra nagyon fontos, hogy a darab felmutatja: lehetséges a változás, a változtatás. Hogy akár egy trauma kapcsán végre rálássunk az életünkre és bátran változtassunk rajta. Az ember hajlamos arra, hogy évekig dolgozzon egy kialakított életért, amibe egyszer csak belehelyezkedhet. Ha eljött ez a pont, már nem tűz ki új célokat, mert úgy érzi, egy élet talán kevés ahhoz, hogy minden vágyát megvalósíthassa, és benne ragad olyan dolgokban, amiktől már boldogtalan, de van annyira önző, hogy ezt  magának is nehezen vallja be.

Milyenek az emberi kapcsolatok ebben a történetben?

L. Á.: Ezek az emberek együtt nőttek fel, egymáshoz tartoznak évek óta. Úgy gondolom, szép gyerekkoruk lehetett  egy csodálatos környezetben –  egy vidéki házat képzelek el nagy kerttel, ami tele van zugokkal, titkokkal, illatokkal, szeretettel.

Mi működteti a kapcsolataikat?

L. Á.: Az egymás iránti szeretet, a lelki összetartozás, az a tapasztalat, ahogyan gyerekként, kamaszként együtt felfedezték a világot. A régi közös terveik, hogy majd ők megváltják a világot! Egy erős családi kapocs.

A darab felszíni rétege intrika, egy házasságtörési história. Számodra mitől izgalmas ez a történet?

L. Á.: Az ereje a szépségben van. Vannak olyan filmek, amikben látszólag alig történik valami, de mégis odaszögezi a figyelmünket. Ez az előadás szellemi utazásában nagyon szép lesz. Szeretném, ha olyan lenne, mint egy nagyon jó opera: gyönyörűek lesznek a jelmezek, a fény, a díszlet, a zene. Ha mindezeket és az általunk tolmácsolt gondolatokat, érzelmeket arányaiban sikerül jól összeraknunk, robbanni fog a mérhetetlen mennyiségű szépség.

Megtaláltad magad ebben a szerepben?

L. Á.: Mondhatnám, hogy igen, de azt úgyis a nézők fogják eldönteni. Örülök, hogy megtalált ez a szerep, mert nagyon nehéz és nagyon összetett. Szeretek vele foglalkozni. Örülök annak, hogy ez a társulat most eljutott oda, hogy vállalkozzon egy ekkora feladatra. Húzzuk egymást előre! Kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni!

 

Premier a budapesti Jurányi Házban: 2016. április 14.

Bemutató a Vörösmarty Színházban: 2016. április 23. 

Képgaléria