Cserhalmi György születésnapjára

2016. 02. 17.

Cserhalmi György 1948. február 17-én született Budapesten. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Békés András osztályában. Társulati tagja volt a debreceni Csokonai Színháznak, a Veszprémi Petőfi Színháznak, a budapesti Katona József Színháznak, az Új Színháznak, a Radnóti Miklós Színháznak, a Nemzeti Színháznak; dolgozott a Magyar Filmgyártó Vállalatnál, egy évig volt a Latabár Teátrum művészeti vezetője. 2010-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja. 

Székesfehérváron láthatták a Don Carlos, az Őfelsége komédiása, a Lear király, a Mester és Margarita és a Hamlet című előadásokban.

Színházi munkásságáról hosszú oldalakat lehetne írni, számtalan előadásban és több mint kétszáz filmben játszott. Rendezőként a Vörösmarty Színházban is bemutatkozott: 2014-ben színpadra állította David Pownall Mesterkurzuscímű színművét, 2015-ben Reginald Rose Tizenkét dühös ember című művét.

Cserhalmi György megkerülhetetlen név a magyar színházi és filmes szakmában. Közvetlen, emberi, a vele készült interjúkban mosollyal és jó humorral beszél magáról, a színházról, az életről:  

„Az tény és való, hogy azok a beszélgetések, melyeket már negyven éve folytatok a szakmában, valamit kialakítanak az emberben. Nemcsak a színházról és a színészről, hanem magáról az életről, hogyha van ilyen. Márpedig úgy gondolom, hogy jó néhányunknak megvan a maga élete, és nemcsak élete, hanem a sorsa is. Ezt a két fogalmat nem keverném össze, hogy mi a sors és mi az élet – az az igazság, hogy nem nagyon tisztázódott bennem ez még. De azt tudom, hogy az életnek van sorsa, és a sorsnak van élete. Van egy csomó kacat, amit magasztosabb szóval tapasztalatnak hívunk – ezeknek kellene adni valamiféle kronológiát, amitől értelmessé válhatnak. (…) A színház egy olyan leleplező hely, ami az összes hantát, tévedést, elfedést, sunnyogást kinyitja és fölfedi, leporolja és lemezteleníti. Az borzasztó rossz, amikor az emberek elkezdik önmaguk sorsát, helyzeteit, megéléseit takargatni, szégyellni. Ha az ember önmagához közelebb kerül, sokkal elfogadóbb a világgal szemben is. Egy színész életében ez az elfogadás a lényeg.”

Isten éltesse sokáig! 

Díjai, elismerései: A filmkritikusok díja (1977, 1983, 2005, 2006), A filmszemle díja (1982, 1985, 1987, 1988, 2005), Balázs Béla-díj (1982), Érdemes művész (1986), Erzsébet-díj (1987, 1990), SZOT-díj (1988), Kossuth-díj (1990), a salernói fesztivál legjobb férfi alakítás díja (1995), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1999), Európai Életmű-díj (2003), Prima-díj (2005), Páger Antal-színészdíj (2013), Gábor Miklós-díj (2014), Nemzet Színésze (2014).

Képgaléria