Nem szeretve lenni

2016. 01. 27.

Milyennek tűnt a Szutyok szövege, maga a történet első olvasás után?

P. P.: Amikor legelőször elolvastam, nem értettem az ok-okozatokat, nem jegyeztem meg egyetlen szereplő nevét sem, valamiért nem állt össze a fejemben a történet – és ez nagyjából így is maradt az olvasópróbáig.  

A rád osztott szerep, Rózsi is ilyen idegennek tűnt?

P. P.: Az olvasópróbán, ahogy megszólaltak a figurák, azonnal összeállt az addig csak részletekben, töredezve látott kép, és végre azt éreztem, hogy nem idegen sem a szöveg, sem a történet. Először hálás színészi feladatnak tűnt Rózsi, aztán elkezdtünk próbálni és kiderült, ennél sokkal többről van szó.

Éspedig? Rózsi története miről szól?

P. P.: A tehetetlenségről. A tehetségtelenségről. A béklyókról. A vétkekről, amit egy gyerek ellen elkövetnek, és amiért nincs felelős. A jó szándékról. A kudarcról és a megtorlásról.

Rózsi a külvilág fele az érdes oldalát mutatja, de ahogy te is mondtad, nem gonosz. Milyen helyzetekben csillan meg a jósága, ha élhetünk ezzel a képlékeny fogalommal.

P. P.: Minden érvelése érthető, de olyan, mintha be lenne szorulva a saját testébe, mintha a műfogakkal kapott volna egy vasálarcot. Folyamatosan meghasonlik saját magával, emiatt torzul a személyisége. Nem kap olyan reakciókat, impulzusokat a környezetétől, amelyek építenék, támogatnák. Fel sem merül benne, hogy változtasson saját magán, de nem azért, mert nem akar, hanem mert egyszerűen nem tudja, hogy ez az opció is létezik, ő abban a hiszemben él, hogy minden úgy van, ahogy van, csak igazságtalan. Ezek fényében nem meglepő, ha a jósága folyamatosan csorbát szenved.

A történet, Hargitai Iván olvasatában, kortárs leltár. Hogyan látod, mi van a felvetett problémaforrások mögött?

P. P.: Úgy gondolom, hogy minden szélsőséges megnyilvánulás, ideológia és kiállás mögött valamilyen fájdalmas emberi veszteség húzódik meg. Bátorság kell ezek mögé nézni és megpróbálni megérteni.

Milyennek tűnt a Szutyok szövege, maga a történet első olvasás után?

K. R.: Hamarabb láttam Pintér Béla budapesti előadását, mint olvastam volna a szöveget – fantasztikusnak tartottam magát a történetet, a témát, a színpadra állítást, meg egyáltalán az elgondolást. Hihetetlen bravúrral és nyíltan fogalmaz meg olyan társadalmi problémákat, amelyekről vagy csak halkan, vagy a másik háta mögött beszélünk. A Szutyok túlnyomó többségben olyan gondolatokat tartalmaz, amelyeket az ember megfogalmaz magának, de legtöbbször nem mond ki.

Milyennek látod a saját figurádat, Anitát?

K. R.: Szerintem nagyon érzékeny karakter, sokszor mond olyat, amiből arra lehetne következtetni, hogy tapintatlan és bunkó, de közben több helyzetben is ráérez arra, hogy a körülötte lévő embereket milyen attitűddel tudja lebilincselni, milyen fogásokkal tud szimpátiát vagy sajnálatot kiváltani.

Az árvaházból belecsöppen egy család életébe, ilyen típusú mikroközösségben még nem élt, ezért elkezd idomulni ennek a környezetnek az elvárásaihoz, igyekszik megfelelni. Sokkal inkább megfelelési kényszernek érzem ezt részéről, mint ravaszságnak.

Kinek és minek szeretne megfelelni?

K. R.: Minden ember alapvető vágya, hogy szeressék, családban éljen, figyeljenek rá, és ha ezeket nem kapja meg, akkor valahogyan elkezd tenni azért, hogy mindezek meglegyenek. Ha egyenes úton nem megy, akkor muszáj valahogyan a környezetét kijátszania. Fontos tulajdonsága a folyamatos konfabuláció, és nem csupán elferdíti az igazságot, hanem el is hiszi, amit mond, az ő fejében a történetek egyedi verziója létezik.

Egy erős társadalomkritika, esetleg didaktikus darab a Szutyok, hogy látod?

K. R.: Igen pontos leltárt készít a társadalom egy részletéről, a benne lévő figurákkal mindnyájan találkoztunk valamilyen formában, csak nem mertünk, vagy nem akartunk róluk tudomást venni.  Nem érzem azt, hogy didaktikus darab lenne, vagy kijelente egyféle igazságot, inkább csak felmutatja, hogy a rasszizmus durva formája mellett ugyanolyan ártalmas a szalonrasszizmus, ami alattomosan működik a társadalomban. Különböző helyzetek vannak megjelenítve, és az benne a szép, hogy mindegyik figurának megvan a maga igazsága, mindenkinél van egy pont, amikor mellé lehet állni. Nagyon expresszívek a jelenetek, és ez kimondottan tetszik nekem.

Mi a te figurád igazsága?

K. R.: Szeretné, ha elfogadnák, szeretne beilleszkedni, szeretne valamiféle jövőképet magának, csak nem tanulta meg, hogyan kell szeretni. Az hajtja, hogy meg kell szerettetnie magát bármi áron. Egy alapvetően rasszista faluban kell cigánylányként beilleszkednie, és ez nem kis feladat. 

Fotók: Horváth Gábor

Képgaléria