​

A mára már klasszikussá vált darab lefegyverzően beszél félelmekről, előítéletekről, gyengeségekről.

Cserhalmi György arra a kérdésre, hogy a darabot a társulathoz választotta-e, a következőt válaszolta: „Soha nem választok, én nem rendező vagyok, hanem színész, akit néha megbíznak egy-egy rendezéssel. Mondhatnám azt is, hogy amit nem vállalnak, azt én megcsinálom. Meg hát vannak kedves kolléganőim és kollégáim, akikkel rég gondolkodom valamilyen közös munkán, de valahogy a szereposztások sohasem boronáltak minket össze. Most, a Tizenkét dühös ember esetében én állíthattam össze a szereposztást, tulajdonképpen adódott egy optimális felállás, és én éltem ezzel a lehetőséggel. Remélem, nem vissza.”

Az előadás Kricsár Kamill – ő játssza az Ötödik esküdtet –  zenéjével kezdődik és zárul, illetve Kerkay Rita – Tizenkettedik esküdtet játssza – folyamatosan rajzol előadás közben, és amit megrajzol a nyílt színen, az az utolsó etap központi figurájává válik. A rendező szerint ez azért fontos, mert szeretne minél inkább az előadáson belül maradni: „ha összeállt így ez a tizenkét ember, akkor mindenki csinálja azt, amihez van affinitása.”

Fotók: Maly Róbert