Vidéki színházigazgatók találkozója

2015. 09. 28.

Miért tartják fontosnak a vidéki színházigazgatók találkozóját?

O. P.: Hasonló természetű problémákkal küzdünk, így egy-egy nehézség megoldásakor nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, hanem ilyen alkalmakkor szembesülünk azzal, hogy ugyanolyan feladatok állnak előttünk. Fontos az, hogy sok mindent lehet matematikailag is leképezni, így, ha felismerjük egymás problémáit, akkor nem mindig a nulláról kell kezdeni.

SZ. J.: A Vidéki Színházigazgatók Egyesülete az egyik legjelentősebb magyar színházi szakmai szervezet. Az ország színházművészete szempontjából fontosak a vidéki színházak, melyek nem egyszerűen színházak, hanem kulturális centrumok. Kulturális és társadalmi hatásuk az adott városban és régióban rendkívül nagy, és azt gondolom, hogy ma Magyarországon, aki színházigazgatói kinevezést kap, az tudatában van ennek fontosságával.

A színház önmagában is egy problémákat generáló és konfliktusokat termelő intézmény, már a falakon belül. Magyarországon a vidéki színházak közpénzekből gazdálkodnak, és az, hogy az ún. adófizetőpénzt mire használják, van a társadalomnak egy érezhető kontrolligénye, melyet szabályok irányítanak. Ezek a szabályok nagyon sokszor úgy kerülnek megfogalmazásra, hogy előzetesen nem egyeztetnek a színházi szakmával, ebből összeáll egy olyan lehetetlen állapot, hogy ma Magyarországon az érvényes jogszabályok fele a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatatlan és betarthatatlan. Hogy hogyan lehet mégis színházat csinálni, ez a színházigazgatók titka és trükkje, minden színházigazgató szeretne szabályosan dolgozni, és ilyenkor megosztjuk egymással gondolatainkat, trükkjeinket.

A mai találkozónak mi volt a témája?

O. P.: A működési forma. Nagyon sokféle működési törvénynek kell megfelelni: van közalkalmazotti jogállásról szóló törvény, munkatörvénykönyv, előadó-művészeti törvény, és ezek nem feltétlenül vannak harmóniában egymással. A színházi működés annyira speciális, hogy nem mindig szolgálják a színház működését adott törvények. Ebből az lesz, hogy egy olyan helyen, ami a kultúra temploma, boldogtalanul dolgozunk: vagy a munkáltató boldogtalan, vagy a munkavállaló, rossz esetben mindkettő. Legtöbbször azt érezzük, hogy nem stimmel, amit megpróbálunk fenntartani. Fontos tehát megbeszélni, hogy vajon az intézményi forma a jó, vagy az önálló, gazdálkodását elvesztő intézményi forma, vagy pedig valamilyen gazdasági társasággá való alakulás. Minden esetben a legfőbb cél maga a színház.

SZ. J.: A mai nap fő témája azoknak a formáknak a megvitatása volt, amelyek között ma a színházak működnek, nevezetesen a vidéki színházak nagy része közintézményként funkcionál, de az utóbbi időben egyre több intézmény áttért a nonprofit kft. megoldásra. Milyen veszélyekkel és milyen előnyökkel jár, ha egy színházból közintézmény helyett nonprofit kft. lesz – erről számoltak be ma kollégáink. A pécsi, kaposvári színház már nonprofit kft.-ként működik, ilyen átalakuláson megy most át a veszprémi színház, és komolyan latolgatják ennek a lehetőségét Kecskeméten is. Meghallgattuk a kollégák beszámolóját. A másik téma a TAO igénybevételével kapcsolatban volt, mert olyan jogszabályváltozások mentek végbe, amelyek eléggé megnehezítik a színházak munkáját.

Milyen nehézségekkel kell szembenéznie ma egy vidéki színháznak Magyarországon?

O. P.: Egy vidéki színháznak népszínházi kínálatot kell adnia, tehát többféle műfajnak meg kell jelennie egy évad során. A társulati forma szempontjából nehézséget jelent, hogy elsősorban nem művészekben kell gondolkodnunk egy előadás kapcsán, hanem színházi kínálatban. Tehát vidéken egy színházban társulati tagnak lenni azt jelenti, hogy minden műfajban helyt kell állni. Emellett szembe kell nézni azzal, hogy szűkösek a gazdasági lehetőségek, és nagyon sok vidéki színházépületre ráférne a felújítás.

SZ. J.: Azt gondolom, hogy a vidéki színházak támogatási rendszere hosszú évek alatt kicsiszolódott támogatási forma, és ezzel működőképesek a vidéki színházak. Nem hiszem, hogy a színházak vannak a legnehezebb helyzetben. A vidéki színházak a magyar kulturális életnek egy dinamikusan fejlődő szegmensei.

Mi alapján dől el, hogy hol találkoznak?

O. P.: Spontán alakul. Nagyon örültem, hogy Szikora János felajánlotta, hogy Székesfehérvárra jöhessünk, logisztikai szempontból is nagyon jó választás, hiszen olyan központi helyen van a város, ami az ország különböző pontjairól érkezőknek ideális. Főleg most, hogy minden színházban évadkezdés van, és iszonyatos erővel folyik a munka.

SZ. J.: Spontán felajánlások. Az első találkozónk ebben az évben Debrecenben volt, ahol egyben egy tisztújító közgyűlést is tartottunk, mert a korábbi elnök, Fekete Péter leköszönt tisztségéről, ekkor választottuk meg Oberfrank Pált, és ekkor hívtam meg a kollégáimat Fehérvárra, akik szép számban meg is jelentek.

Milyen feladatokkal jár az, hogy ön a Vidéki Színházak Egyesületének elnöke?

O. P.: Augusztusban lettem elnök, ez számomra egy kellemes felelősség olyan szempontból, hogy szeretem generálni a párbeszédeket, jó tudni, hogy az ilyen találkozók alkalmával válaszokat keresünk a felmerülő kérdésekre, és ha csak 2-3 olyan pillanat jön létre, ahol a továbblépés útját látjuk, az már boldogság. Nagyon örülök, és nagy megtiszteltetés, hogy ezt a feladatot megkaptam.

A közgyűlésen képviselte magát a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház, a Kecskeméti Katona József Színház, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház, a budaörsi Latinovits Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a veszprémi Petőfi Színház, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Pécsi Nemzeti Színház és a házigazda Vörösmarty Színház.

A fotót Simon Erika készítette.