A Vörösmarty Színház 2018/19-es évadának első nagyszínpadi bemutatója John Kander − Fred Ebb − Bob Fosse: Chicago című musicalje, amelyet Horváth Csaba állít színpadra. A Chicago méltán világhírű musical, közel negyven éve folyamatosan műsoron van szerte a világon. A darab sikerének titkairól beszélgettünk a próbák közepette a Roxie Hartot játszó Kiss Diána Magdolnával és riválisával, a férjgyilkosok királynőjeként a Velma Kellyt alakító Varga Gabriellával.

 

V.G.: Volt szerencséd már ellátogatni Amerikába, esetleg pont Chicagoba?

Jó pár évvel ezelőtt jártam New Yorkban és a fővárosban, Washingtonban is. A Nagy Alma városa nem fogott meg. Fura volt: az égig érő felhőkarcolóknak köszönhetően sötétbe burkolóztak az utcák, és ettől világvége hangulatom lett. Szeretek kirándulni, világot látni, de New Yorkba nem vágyom vissza.

V. G.: Nem túl kellemes benyomásaidon egy-egy musical megtekintése azért javíthatott?

Igen, azok felejthetetlen élmények maradnak. Két kevésbé ismert musicalt láttam egy egészen pici, illetve egy méretes színházban. A darabok teljesen hétköznapi szituációkról szóltak, a hangsúly nem annyira a táncon volt, sokkal inkább az éneken: a szereplők elképesztően énekeltek. Emlékszem, egy 12 éves kislány állt be középre a színpadon és Whitney Houstont meghazudtoló hangon énekelt el egy szólót és közben ömlöttek a könnyeim.

V. G.: A Chicagoban minden van, ami korunkat jellemzi: hírnév, korrupció, gyilkosság. Te hogyan látod a darabot?

Izgalmas szerepnek ígérkezik, azért is, mert egy musicalben nincsenek túl árnyalva a karakterek, túlbonyolítva a szálak. De ahogy mélyebben beleástam magamat a történetbe, kiderült, hogy mégis lesz mit játszani benne, még akkor is, ha annak mélysége nem csehovi. Inspiráló a darabban, hogy a dalait igazi érzelmekkel lehet megtölteni, és mellé egy látványos koreográfia is párosul, így a kettő elegyéből reményeim szerint remek előadás kerekedhet.

V. G.: Szerepedet, Velma Kellyt hogyan látod a darabban?

A legelején még azt látjuk, hogy ő egy abszolút toppon lévő nő, a börtönben kijövetelét tervezi, és a turnékat már maga Morton mama, a fegyőr szervezi neki. Velma története itt indul, de innentől kezdve már csak csúszik ki a lába alól a talaj. Eljut a csillagos égig, megízleli milyen sztárnak lenni. Megérinti a csillogás, aztán a kiábrándulás. Ő akár össze is omolhatna, de mégis, miután igazi küzdő, kihúzza saját magát szorult helyzetéből.

K. D. M.: Meglepett a felkérés?

Boldog voltam nagyon, mert lassan három éve, hogy nagy ívű, komolyzenei igénnyel fellépő zenés darabot játszhattam. Az 56 csepp vér is zenés volt, de az teljesen más, mint egy operett vagy egy musical főszerepet végigcsinálni. Én ebben találom meg magam igazán.

K. D. M.: Közelebb állnak akkor hozzád a muzikális darabok?

Igen, mert zenés osztályban végeztem, így azok alapvetően sokkal jobban fekszenek nekem. Bár egy musicalt fizikai értelemben sokkal fárasztóbb játszani, de lelkileg számomra felszabadítóbb. Egy prózai darab, ahol erőteljesen lelkizni kell, az másféle kihívást jelent.

K. D. M.: Mindenkiből lehet sztár?

Nem, arra szerintem születni kell. Fontos, hogy meglegyen az a bizonyos plusz, csak akkor működhet. Ezt a jóistentől, vagy a szüleinktől kapjuk, de meghatározhatja akár a csillagzatunk is. Mert nem a tehetséget nem bírod el, hanem az utána vele járó munkát, hogy sztár tudj maradni. Komoly terhet kell elviselnie egy sztárnak, életének minden mozdulatát követik, megszűnik a magánszférája.

K. D. M.: Szerinted a média önmagában kevés, hogy sztárt csináljanak Roxieból?

Határozottan kevés, igazából Velma és Roxie egymásból csinálnak sztárt. Összefognak, mert valószínűleg külön-külön nem állnák meg a helyüket, de ketten már tudnak sztárok lenni. Rá is jönnek, hogy ők együtt működnek jól, tehát nekik találkozniuk kellett a börtönben.

K. D. M.: A darab máig töretlen sikerét miben látod?

Főleg a tengerentúlon van tradíciója a musicaleknek, azért, mert ebben élünk, ez egy mesteri korrajz. Mindig szükség van ”ostoba” lányokra, akik nyomulnak, akik elhiszik magukról, hogy tudnak valamit, közben meg kiderül, hogy semmit. Ezt azonban senki nem veszi észre, még ők sem. Számtalan ilyen ember él a világban, aki másokat kihasználva, vagy segítségével aratott le babérokat.