Hogyan készüljünk fel egy színházi előadásra? Van, amikor nincsen szükség semmilyen előtanulmányra, mert az adott darab csupán csak szórakoztatási céllal jött létre. A világhírű japán író, Murakami Haruki Kafka a tengerparton című, World Fantasy-díjas regényéből készült színpadi adaptációjának megtekintése előtt viszont ajánljuk Önöknek, hogy nézzék át az alábbi „idézetgyűjteményt”, és Murakami Haruki sorait, mint elgondolkoztató kedvcsinálót. Ne feledjük: „Felelősségünk a képzelőerőnél kezdődik!”
Murakami Haruki
„Semmi kétség, Kafka az egyik kedvenc íróm. De nem hiszem, hogy közvetlenül hatott volna a regényeimre és a szereplőimre. Úgy értem, Kafka írói világa már eleve olyan kerek, hogy a nyomdokait követni nemcsak értelmetlen, de igen kockázatos is. Azt gondolom, hogy én a regényeimben inkább a magam módján atomjaira szedem szét Kafka fantáziavilágát, ami már eleve atomjaira bontotta a regény műfaját. Biztos akadnak, akik azt hiszik, hogy ez valami tisztelgés Kafka előtt. Az igazat megvallva nincsen határozott elképzelésem arról, hogy mit jelent a posztmodern, de szerintem amit én csinálok, az kicsit más. Mindenesetre egyedi író szeretnék lenni, aki senkire sem hasonlít. Olyan író akarok lenni, aki úgy mesél történeteket, ahogyan senki más.”
„Mindig is érdekeltek azok az emberek, akiket kivetett magából a társadalom, vagy akik kivonultak a társadalomból. A Kafka a tengerparton legtöbb szereplője így vagy úgy, de kívül került a főáramlaton. Nakatát mindenképpen közéjük sorolom. Miért alkottam meg egy ilyen alakot? Biztosan azért, mert szeretem. Ez egy hosszú regény, és a szerzőnek szüksége van legalább egy olyan szereplőre, akit feltétel nélkül szerethet.”
„A honlapomon három hónap alatt több mint nyolcezer olvasói kérdés érkezett hozzám, és már ezerkétszázat megválaszoltam személyesen. Heroikus munka volt, de nagyon élveztem. Ebből az eszmecseréből azt a tanulságot vontam le, hogy a regény megértésének titka abban rejlik, hogy milyen sokszor olvassuk el. Talán önzőnek tűnik, de ez az igazság. Tudom, hogy mindenki agyonhajszolt, és persze nincs rá semmi garancia, hogy kedvük van hozzá – de akinek mégis belefér az idejébe, annak azt javaslom, hogy ne csak egyszer olvassa el a regényt. Már második olvasatra is érthetőbbé válhat sok minden. Én természetesen rengetegszer elolvastam, amikor átírtam, és lassan, de biztosan egyre világosabb lett mindent. A Kafka a tengerparton számos olyan rejtvényt tartalmaz, amelyre nincsen magyarázat. Inkább arról van szó, hogy több rejtvény kapcsolódik össze, és kölcsönhatásuk révén talán felsejlik a megoldás lehetősége. Minden egyes olvasó más és más megoldásra jut majd. Másképp fogalmazva, ezek a rejtvények a megoldás részeként működnek. Nehéz megmagyarázni, de én pont ilyen regényt szerettem volna írni, amikor hozzáfogtam a munkához.”
Nagy Péter (Kafka) – Andrássy Máté (Varjú)
Minden csak képzelőerő kérdése.
Nagy Péter (Kafka) – Andrássy Máté (Varjú)
Felelősségünk a képzelőerőnél kezdődik.
Tűzkő Sándor (Ocuka)
Mi, macskák név nélkül is elboldogulunk. Szagok, formák, ilyesmik – macskalét.
Fotó a Kafka a tengerparton képről (ami Szaeki szobájában van kivetítve):
Tóth Ildikó (Szaeki) – Nagy Péter (Kafka)
A kép egy fiút ábrázol a tengerparton. A fiú egy nyugágyban hever, tizenkét éves forma, fején fehér sapka. Egy fekete németjuhász ül mellette, mintha vigyázna rá. A háttérben látni a tengert, pici fürdőző alakokkal, köztük egy kisfiú, szemben a tengerrel, feltűrt fehér nadrágban, térdig gázol a vízben. A nyugágyban heverő fiú tekintete a messzeségbe mered, ahol az égen felhők fodrozódnak. Az egyiknek olyan a formája, mintha a Szfinx lenne.
Kiss Diána Magdolna (Szakura)
Jó útitárs mellett a világ is barátságosabb.
Kiss Diána (Szakura) – Nagy Péter (Kafka)
Még a véletlen találkozások is a karmából fakadnak.
Pálya Pompónia (Mimi)
Legtöbben azt hiszik, hogy a macska egész nap csak tétlenül hentereg a napon, lusta, dologtalan, és kizárólag az élvezeteknek él. De tévednek. A macska élete se fenékig tejföl.
Varga Gabriella (Ósima)
Az ókorban nemcsak férfiak és nők éltek, hanem férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember lakozott, így az emberek elégedetten éltek. Csakhogy az Isten egy késsel mindet félbevágta. Két egyenlő részre. Azután külön férfi és nő lett belőlük, és egész életükben összevissza keresik a másik felüket.
Gáspár Sándor (Nakata)
A bejárati kő lezárásának is megvan a maga ideje. Ki kell várni. Előtte Nakatának még aludni kell egy jót.
Gáspár Sándor (Nakata)
Nincs más hátra, minthogy a bejárati követ a helyére görgessük. Be kell zárni, ami nyitva maradt.
Tűzkő Sándor (Johnnie Walker)
Először a macskákkal kezdem. A dolgoknak van egy lényegi sorrendje, amit nem téveszthetünk szem elől. Ezt mindenkinek tudnia kell, aki lelkekkel foglalkozik.
Varga Gabriella (Ósima)
Nem nagyon lehet tudni, hogy az Isten mit miért csinál.
Varga Gabriella (Ósima)
Létezik egy másik világ, a miénkkel párhuzamos, ahová bizonyos fokig be lehet lépni és onnan épségben visszatérni. De ha túlmész egy határon, többé nem találsz vissza. Ez egy labirintus.
Kelemen István (Warren őrnagy)
A régi japán népmesékben gyakran előfordul, hogy a lélek átmenetileg elhagyja a testet, ezermérföldnyire távozik, ott elvégez valami fontos dolgot, majd visszatér az eredeti testbe.
Váradi Eszter Sára (Szecukó)
Az az ember ott nem is én voltam.
Tűzkő Sándor (Johnnie Walker)
Ó, ó! A szemet nem szabad ám becsukni! A szemet becsukni tilos! Attól még nem tűnik el semmi. Mi már csak egy ilyen világban élünk, Nakata úr! Csak a gyávák nem merik kinyitni a szemüket. Attól, hogy nem lát, nem hall, az idő még múlik. Tik-tak, tik-tak...
Andrássy Máté (Varjú)
A sorsunk is olyan néha, mint egy kisebb homokvihar, ami hol innen, hol onnan fúj.
Nagy Péter (Kafka) – Andrássy Máté (Varjú)
Ez a vihar te magad vagy. Tebenned valami. Bele kell állnod ebbe a viharba, becsukni a szemed, befogni a füled, hogy ne menjen bele homok, és átmenni rajta, egyik lábad a másik után.
Nagy Péter (Kafka)
Rajtam van a jel. Belém égett, eleve rám van ütve. Rám van ütve.
Kiss Diána Magdolna (Szakura)
A véletlen találkozások lendítenek tovább.
Tűzkő Sándor (Ocuka) – Gáspár Sándor (Nakata)
Ne az elveszett macskát keresse, hanem a saját árnyékának a másik felét!
Nagy Péter (Kafka)
Meg kell erősödnöm, mint egy kóbor varjúnak. Ezért választottam magamnak a Kafka nevet. Csehül azt jelenti, varjú.
Tűzkő Sándor (Johnnie Walker)
Az az igazság, hogy halálosan unom leöldösni a macskákat, egyiket a másik után, csak hogy összegyűjtsem a lelkeiket. Soha nincs vége.
Lábodi Ádám (Hosino)
Nagyapám mindig azt mondta, hogy kérdezni csak egy pillanatig kínos, nem kérdezni viszont egy életen át az.
Lábodi Ádám (Hosino)
Baszki. Tiszta Indiana Jones.
Tóth Ildikó (Szaeki)
Tizenöt éves koromban én is egy másik világba vágyódtam, egy olyan helyre, ahol csak én vagyok. Ahol nem telik az idő.
Derzsi János (Sanders ezredes)
Nem csak kiköpött olyan vagyok, mint Sanders ezredes. Hanem én magam vagyok ő maga.
Pálya Pompónia (filozófia szakos lány)
Az én a vonatkozás tartalma és maga a vonatkozás.
Kerkay Rita (Tanaka) – Varga Lili (Szoga)
A férfi szerzők megelőzik a nőket. Nézetünk szerint ez az eljárás sérti a nemek közti egyenlőség alapelvét, sőt egyenesen kizárja.
Pálya Pompónia (filozófia szakos lány)
Számomra én vagyok az én, te vagy a tárgy. A te számodra pedig természetesen épp fordítva. És az én és a tárgy felcserélése által a másikra tudjuk vetíteni az énünket, és így jön létre az öntudat.
Tóth Ildikó (Szaeki)
Ahogy az idő múlik – minden megváltozik lassacskán. Mintha minden apró változás egy csepp lenne, ami fokozatosan egy folyóvá duzzadna, én meg hagyom, hogy magával sodorjon, ahová csak akar.
Tóth Ildikó (Szaeki)
Csak várom a halált, mint amikor az állomáson, egy padon ülve várnak a vonatra.
Gáspár Sándor (Nakata)
Nakata olyan, mint egy könyvtár, amiben egyetlen könyv sincs.
Lábodi Ádám (Hosino)
Mindannyian üresek vagyunk. Táplálkozunk, emésztünk, tré melót végzünk szar fizetésért, és néha ágyba bújunk valakivel. Van ezen túl bármi is? Aztán valahogy mégis történnek érdekes dolgok az életben.
Tóth Ildikó (Szaeki)
Kinyitottam a bejárat kövét, nehogy elveszítsem őt. Óriási tévedés volt. Megbűnhődtem érte. A kör megtöredezett, betüremkedett a külvilág… Húsz évesen véget ért az életem. Azóta végtelen emlékek halmaza, egy sötét, huzatos folyosó, ami nem vezet sehová.
Nagy Péter (Kafka)
Megtettem mindent, de nem jöttem rá, mi értelme.
